Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)
3. Régmúlt idők
3. RÉGMÚLT IDŐK Tájegységünkön a határok osztatlan részeit — mint a XIX-XX. század fordulója idején élt legöregebb emberek elbeszélték, de a levéltáraink sárguló írásaiból is tudjuk — az 1860-as évekig mindenfelé rideg, szilajménesek és barmok népesítették be. A lótenyésztés legrégibb, legősibb állapota a „szilajtartás” volt, amikor a magángazdaságokban tartott nem nagyszámú, igázott, ún. kezestartásban lévő lovak kivételével a lóállomány nagyobbik része szilajménesekre került. Ménesnek az olyan lóállományt nevezték, amelyik között csődör is volt. A lóállomány száma egy-egy szilaj- ménesben 400-800 db között váltakozott, de néha még ennél is több volt. A határrészeket a hatóság a ménesek és más barmok között néhány évenként felosztotta, mert az egyféle jószág hosszabb idő elteltével bizonyos növényfajtákat a mezőből kiélt volna. 1836-ban pl. a halasi tanács így rendelkezett: Ménesek járásai a pusztákban elhatárolandók.35 Ha kevés volt a mező korábban indult, s későbben állt be a ménes. Ha szűkes volt a mező, vacsora után is legeltették. Mikor a hajnal megtetszett, már indult a ménes legelni. Délben pihent. A szilajtartást ridegtartásnak is nevezték. Rideg a lóállomány, ha nincsen közötte kezes. Mint a levéltári írásokból tudjuk, Halas roppant határában a XVIII-XIX. században a puszták felosztásáig évenként 5-9 szilajmé- nest terelgettek a pásztorok. 1775-ben a kerületek kérdésére a halasi tanács így válaszolt: „Vagyon kilenc falka barom, nyoltz szilajménes.”36 1 796-ban a ménesek száma hat volt.37 1803-ban pusztáinkon öt falka ménes nyihogott.38 1857-ben három szilaj- és egy kezesménes volt.39 A szilajtartás idején, a XIX. századforduló idejéig a ménesek egy-egy erdő övezete homoktorlat enyhelyében lévő völgykatlanokban künn is teleltek a szabad ég alatt, mert abban az időben számukra felépítmények még nem voltak. Testüket a pásztorok állatbőrökkel, vagy azokból készült subákkal, ködmönökkel s a pásztor- tüzek melegével védelmezték, s a lovak pedig az állásokban enyhelyeztek, ha sok ló volt, nappal is. Kevesebb lóval a ménes a nappali órákban még elgazolt: lábaikkal, körmeikkel a kisebb gazokat még kikaparták a hó alól. Olyan gazokat is föllegeltek, amiket nyá11 4. Mulatozó kiskunságiak XVIII. századi ábrázolásán látszik a kantár, a kötőfék és a csikósnyereg
