Juhász Antal: A Halasi puszták az 1870-es években - Thorma János Múzeum könyvei 38. (Kiskunhalas, 2013)
Feltöretlen legelők és birtokosaik
ka Ferenc tajói birtokosnak (27. ábra), Czagan Mákos József balotai (Tanya 434., 8 épület), Modok Sándor bodoglári (Tanya 111., 6 épület, szélmalom), Tóth János fehértói (Tanya 680., 5 épület) nagygazdának és Vári Szabó István polgármesternek (Bodoglár, 192. sz. tanya: 6 épület). Nagygazdáknak általában 3-5 kát. holdas, gazdáknak 2-3 holdas, kisparasztoknak 1-1,5 holdas tanyatelkük volt és a törpebirtokosok is hagytak a tanya körül 800 négyszögölnyi térséget, amit a kerttől, szántótól, legelőtől stb. eltérő színezés különböztet meg. Némelyik tanyatelket fák szegélyezik, de ez - a térkép tanúsága szerint - nem általános. A dülőútról több tanyához bejáró út, tanyabejáró vezetett (pl. 2., 4., 15. ábra), de szembetűnő, hogy a térképfelvétel idején ez sem volt gyakori. Feltehető az is, hogy a felmérők és a rajzolók nem mindenütt jelölték a tanyabejárókat. Bodoglár pusztát ÉNY-DK-i irányban átszelte az un. Sós út, amelyen a szegedi raktárból szekéren szállították a sót a Duna-Tisza közi településekre. A Szeged városának a sókereskedelemben kapott kiváltsága (1222) óta fontos út mentén már a 19. század első felében számos tanya épült.107 Ezeken a tanyákon kedvelték a lakóházat úgy építeni, hogy homlokzata az útra nézzen (1. 14., 15. ábra). A zsana-tajói út mentén, Alsó Szálláson, Gőbölyjáráson, Rekettyén ily módon kisebb tanyasorok létesültek, ahol 6-8, néhol több tanya is települt. A leginkább benépesült tanyasort a kataszteri térkép Sűrű Tájának tünteti föl, amelyen 35-36 tanyát vehettem számba. FELTÖRETLEN LEGELŐK ÉS BIRTOKOSAIK Halason a közlegelő tagosítását 1861 és 1863 között végezték. A redempcióhoz való hozzájárulás arányában megállapított legelő-részesedést számos birtokosnak több, egymástól gyakran távoleső területen mérték ki. Sokan, különösen a kevés, gyenge minőségű homokföldhöz jutó gazdák eladták jussukat jószágtartó gazdáknak, akik azt legelőnek használták. Mások a közlegelő jobb talajú földjeit feltörték, szántották, vetették, s ott tanyákat építettek. Az 1879. évi kataszteri térkép azt mutatja, hogy 14-15 évvel a tagosítás után Halas pusztáin nagy, összefüggő homokföldeken és szétszórtan még érintetlen nyerstáj terült el. Három pusztán is mértek tagosított legelőrészt az alábbi birtokosoknak: Babó Sándor (Felső Kistelek, Rekettye, Gőbölyjárás), Zseni Józsefhé Gózon Krisztina (Felső Kistelek, Felső Szállás, Eresztő), Hofmeister-testvérek (Felső Szállás, Debeák-Szar- kás, Zsana), Kellner Dávid (Felső Kistelek, Zsana, Eresztő), Vájná János (Felső Kistelek, Debeák-Szarkás, Fehértó). Két pusztán volt feltöretlen közlegelő-részesedése a következőknek: Bábud István, Bangó József, Fridrich Alajosné, Nagy L. János, Vanyur József és még több gazdának. A kataszteri térkép számos szelvénye kizárólag — illetve túlnyomó részben homokbuckákkal és ligeterdőkkel tarkított, feltöretlen legelőt ábrázol. Ilyenek: a Felső Kistelek pusztát ábrázoló 23-24., 35-36., 47-48., 59-60. szelvények, a Debeák-Szarkás 67
