Juhász Antal: A Halasi puszták az 1870-es években - Thorma János Múzeum könyvei 38. (Kiskunhalas, 2013)
A tanyák mikrokörnyezete, tájolása, telekrendezése
Említettem, hogy a kataszteri térkép más-más színnel tünteti fel a különböző művelésű (rendeltetésű) földeket: szántót, rétet, legelőt, szőlőt, gyümölcsöst stb., ám nem jelöli a kerítéseket. A rét és a legelő, vagy a tanyaudvar és a kert határvonala ugyanis nem jelenti, hogy ott kerítés volt. Ugyanez állapítható meg Kiskunhalas 1911. évi kataszteri térképéről. A térképek alapján tehát nem tudható, készítettek-e kerítést a halasi tanyákon és ha igen, milyen térséget kerítettek el környezetétől. Nagy Czirok László, a halasi népélet jeles kutatója erről az alábbiakat írta 1950-ben: „Kerítést nem vontak a tanyák körül. A szegedi nagyárvíz (1879) után a határ déli részén tömegesebben megtelepedett szegedi, dorozsmai parasztok azonban a tanyájukat, a melléképületekkel s udvarral együtt elkerítették s elkerítik ma is, de a törzslakosság ezt a szokást a mai napig nem vette át.104 Amikor Szeged régi közigazgatási határát az 1960-as években Ásotthalom felől elhagytam és Balotaszállás területére értem, mindjárt szembetűntek a kerítetlen tanyák. Azokra az évekre a korábbi Balota, Eresztő, Zsana pusztában is terjedt a tanyák bekerítése, az odatelepült szegedi családok példájára. Elsősorban a konyhakertet és a szőlőt kerítették, ami mutatja, hogy a tanyák kerítettsége összefüggött a belterjes növénytermesztés térhódításával. Az istállót gyakran a házra merőleges irányban építették. Az ÉK-DNY-i hossztengelyű lakóház mellett - ilyen volt a tanyai házak kb. 70 %-a - ÉNY-DK-i tájolású, az ÉNY-DK-i hossztengelyü házak mellé pedig ÉK-DNY-i gerincű istálló épült, így két égtáj felől széltől védett volt a tanyaudvar. Az ábrák mindkét tanyatelekre bőven adnak példát. Előfordult, hogy az istállót és a fészert (színt) L alakban, közvetlenül a lakóház mellé építették: 1., 20., 22., 24., 31. ábra. Jóval ritkább hogy az istálló a lakóházzal szemben, vele párhuzamosan épült: 1.2., 6., 37. ábra. Ennek az volt az előnye, hogy a házból a szemközt lévő melléképületre láthattak. Ahol két vagy több gazdasági épület (istálló, ól, szín) volt, ott gyakori a három-négy oldalról építményekkel körbevett tanyaudvar: pl. 7., 15., 27., 28. ábra. Ilyen telekelrendezés a gazda- és nagygazda-tanyák sajátja. Ez sehol sem volt zárt körülépí- tés, de kifejezte azt a törekvést, hogy a gazda és családja rálásson a maga környezetére: építményeire, jószágaira, a mezővárosi portát, gazdasági udvart is idéző mikrovilágára.105 Több cívis és nagygazda határbeli birtokán major jellegű épületegyüttes volt. A két legnagyobb major Kolozsvári István és Sándor inoka-kisteleki és a Hofmeister-test- vérek felső szállási birtokán épült ki (18. és 21. ábra). 1879-ben az előbbin 8, a Hof- meister-majorban 7 épület látható. A Kolozsvári-majorban 1 épületet kivéve mind, a Hofmeister-majorban valamennyi a telekhatárra épült, így tágas, legalább 3 holdas udvar létesült. Az 1870. évi népszámláláskor a Kolozsvári-birtokon fekvő 746. sz. tanyán még 2 szoba-konyha-kamrás ház, 1 istálló és akol, Hofmeisterék 53. sz. tanyáján szoba-konyha-kamrás ház állt.106 Eszerint a két major, a több gazdasági épülettel, cselédházzal, az 1870-es években épült ki. Kár, hogy az épületek rendeltetését, a cselédek számát egyelőre nem ismeijük. Valamivel kisebb, de jól kiépült gazdasága volt Zseny Mór ügyvédnek (19. ábra), Mészöly István cívisnek (23. ábra), Nagy L. János balotai (40. ábra), Babinyecz Cson66
