Juhász Antal: A Halasi puszták az 1870-es években - Thorma János Múzeum könyvei 38. (Kiskunhalas, 2013)

A puszták népessége és tanyái 1870-ben

Baki István nagygazda (1839-1917) rekettyéi tanyája előtt a 20. század elején. Juhász Antal 2005. 1. kép alapján

1870-ig a puszta déli részén épültek tanyák. Két-két tanyája volt Gyenizse Imre és Szűcs Imre gazdának. Birtokos házaspár csak 5 tanyán lakott, 10 tanyában kertészek és béresek tartózkodtak. Tóth Endresz János tanyájában 12 személyt vettek számba: a gazda-házaspárt, 5 14 év alatti gyermeküket, 2 éves bérest, 1 kertészt és 2 „személyes szolgálatot teljesítő” cselédet. Heten reformátusok, öten római katolikusok voltak. Aligha tévedünk, ha arra következtetünk, hogy a hét tagú gazdacsalád volt református és az öt cseléd római katolikus. Özvegy ember és özvegyasszony is lakott a tanyán, mindketten föltehetően cselédek.

A kataszteri térkép jóval több rekettyéi tanyát ábrázol, de azokat a népszámlálási összesítő nem tünteti föl - innen tudható, hogy 1870 után épültek. Ezeket a tanyákat a felső kisteleki és debeák-szarkási újabb gazdaságokkal együtt, külön veszem számba.

Debeák-Szarkás népessége

A halasi határ két legnyugatibb fekvésű pusztája a futóhomok birodalma. A kataszteri térkép több homokbuckát, kisebb-nagyobb bokros, ligetes földet tüntet föl az 1861-63-ban kiosztott két pusztán. Debeák volt a nagyobb kiterjedésű, a Kecellek „Pógárdi”-val határos Szarkás a kisebbik. Halácsy Miklós 1864. évi térképe még külön, az 1879. évi kataszteri térkép már együtt jelöli a két pusztát és határvonalait.

32