Juhász Antal: A Halasi puszták az 1870-es években - Thorma János Múzeum könyvei 38. (Kiskunhalas, 2013)

A puszták népessége és tanyái 1870-ben

12 tanyában csak a gazda és családtagjai tartózkodtak. Több mint háromszor annyi (38) tanyában a gazda éves béresekkel, kertészekkel és más cseléddel együtt lakott. Ily módon 50 tanyában - a lakott tanyák 53,2 %-ában - élt kinn a birtokos vagy családjának több tagja. Az átlagnál nagyobb arányukat az indokolhatta, hogy gazdaságuk távol esett a várostól. Két tanyában kizárólag kertészeket vettek számba, 15 tanyában pedig a kertészek, béresekkel együtt tartózkodtak. Más határrészektől eltérő, hogy a balotai tanyákon több kertészt találtak, mint ahány éves bérest.

A szomszédos szegedi földről, a közeli dorozsmai és majsai határból történt beköltözések mellett figyelmet érdemel, hogy a reformátusok aránya árnyalattal meghaladta a katolikusokét: 50,6 - 49,4 %. Katolikusok jobbára a puszta északi, Eresztővel szomszédos területén laktak, a déli, korábban megült határrészen viszont több volt a református.

A Balota puszta 501. számú tanyát 1879-ben Rúzsa Dániel (1832-1880) vásárolta meg. A családi emlékezet úgy tudja, a Szeged városát március 12. éjszakáján elöntő „nagyárvíz” után adta el Alsótanya Röszke kapitányságában lévő tanyáját és vett nagyobb, de rosszabb minőségű homokföldet Balotán.43 A Rózsa-tanyát a kataszteri térkép 238. szelvénye dokumentálja.

Babó Dénes nagygazda balotai tanyája. Épült az 1880-as években. Juhász Antal felvétele. Néprajzi Múzeum F259331. Juhász Antal 2005. 5. kép alapján

30