Juhász Antal: A Halasi puszták az 1870-es években - Thorma János Múzeum könyvei 38. (Kiskunhalas, 2013)
Mellékletek
A helynevek tükrözik, milyen változatos, sokszínű Halas határa. A Duna-Tisza közi homokhátságra jellemző dombocskák, buckák közül a hegy, halom megnevezéssel 18-at tüntetnek föl térképeink. Ehhez járulnak még a honfoglalás előtt itt élt népek őrhelyeinek tartott strázsahalmok. A homokdombok nagyobb részét hegynek, kisebb hányadát halomnak nevezték. A határban két Kőhalom őrizte terméskőből és/vagy téglából emelt templom vagy földesúri kúria emlékezetét. A sík főnév 6, a rét (lapos) és a tó 5-5 hatámévben szerepel. Nem vettem föl a földrajzi nevek jegyzékébe a „hivatalos” pusztaneveket. Fehértó és Pirtó puszta megnevezését eleve az ott lévő szikes tavakról adták, Füzes és Rekettye pusztát pedig a természeti környezetre jellemző fűzfákról, illetve a rekettyefűzről nevezték el. A 15 halasi pusztanév közül tehát 4 a természetföldrajzi környezetre vezethető vissza. Halas nagy vonzáskörzetét mutatja, hogy határát 21 földút illetve országos út szelte át, és ezek közül 17 sugárszerűen a város központjából vezetett a szomszédos és távolabbi településekre. Nagyjelentőségű a Sós útnak nevezett középkori sószállító út, melyen a szegedi országos sóraktárból hordták a kősót Földváron át a Dunántúlra. A marhakivitelben volt fontos szerepe a Majsai hatöles útnak. Történelmi eredetűek, a strázsahalmokon kívül a Lándzsás, Ördög árka, Templomhegy hatámevek — együttesen 12 helynév. Határhasználatra, a terület művelésére 10 helynév utal: Alsó nyomás, Fehértói városföldek, Feketeföldek, Felső nyomás, Iparszöllők, Kukoriczás, Öregszöllők, Posta-kaszáló, Szöllőshegy. A legeltető állattartás és a pásztorélet emlékét 8 hatámév őrzi: Akolsík, Bogárzó, Bogárzói állás, Borzás állás, Gulyástelek, Kenyér-váró, Kettős kopoja, Gőbölyjárás. Családnévből eredeztethető 5 helynév: Bábud bokra, Cseri sík, Darányi rétje, Suba kopoja, Szabadi bokra. Szembetűnő, hogy a geodéták mindössze 6 határbeli épületet tüntettek föl az elemzett térképeken: két csárdát, két csőszházat, a régi és az újabb várostanyát. A település jellegét fejezi ki a Tajó pusztai tanyasor Sűrű Tojó megnevezése. Sajátos, egyedi névadások: Argírus, Cziprus, Vadleány ugrása, Vaska. Felhasznált irodalom INCZEFI Géza: Szeged környékének földrajzi nevei. Nyelvtudományi értekezések Bp. 1960. JUHÁSZ Antal: Településforma, településszerkezet. In: Kiskunhalas története 2. Szerk: Ö. Kovács József - Szakái Aurél. Kiskunhalas, 2001. 243-284, PESTY Frigyes: Kéziratos Helynévtárából 1. Jászkunság. Közzéteszi Bognár András. Kecskemét - Szolnok. 1978. (Kiskunhalas: 31-48.) SZABÓ József: Szőreg földrajzi nevei. In: Szőreg és népe. Szerk. Hegyi András, Szeged,1977. 25-47. SZALAI Sándor: Halasi helynevek a 18-19. században. In: Kiskunhalas története 2. Szerk. Ö. Kovács József- Szakál Aurél. Kiskunhalas, 2001. 285-330. 117
