Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
128. Thorma János Réti Istvánnak Budapest, 1910. jan. 19. Édes Pista! Soraidat a mellékelt tanácsi határozattal együtt megkaptam. Majdnem egyidejűleg értesített Miska is, hogy Pestre jön, így őt megvártam, és együtt jártunk el a dologban. Legközelebb már készítenek róla egy vázlatos tervet, amelyet majd veletek is közölni fogok, mielőtt a végleges kivitelre felhatalmaznánk őket. Most pedig megpróbálok egyet-mást leírni az itteni tartózkodásom eredményei közül. A legnagyobb bizonytalanságban jöttem fel. Bízva hagyományos szerencsémben, amely a végső esetben mindig segítségemre jött. Tényleg jól is indult a dolog. Jánossy megrendelte a portréját, sőt kilátásba helyezett több megrendelést is. Csakhogy, amint rendesen történni szokott, az arckép eleinte várakozáson felül sikerült. Jánossy úgy, mint az egész családja, oda volt. A vége mégis az lett, hogy belegabalyodtam, most ők is oda vannak, én még jobban. Ők kevesebbel is beérték volna, én meg többet akartam. így azután kifogyva az időből, elmarad minden. A másik nevezetes és váratlan esemény a Szépművészeti Múzeumban ért. Másolási engedélyt kértem az „Október elsejére”. Véletlenül közben kikottyantották, hogy az „Aradi vértanúkat” elajándékozták, vagyis enyhébben mondva, letétbe adták a szegedi múzeumnak. Jóllehet, mind e mai napig azt sem mondták, hogy elfogadják, nem átallották azzal egyszerűen rendelkezni, mint az állami vásárlások útján szerzett képekkel szokás. Mivel pedig én határozottan kijelentettem az ajándékozási levelemben, hogy a Szépművészeti Múzeumnak adom Budapesten, ez az én intencióm ellen történt. Ennek pedig az lett a következménye, hogy pár napra rá fölkerestem Kämmerer igazgatót, és kijelentettem, hogy én ebbe nem egyezem bele. Mivel pedig a Szépművészeti Múzeumban eddig sem állították ki, /jóllehet a rendezése előtt adtam még a képet/ megkérdezte, hogy tehet-e nekem ígéretet arra nézve, hogy belátható időn belül ez meg fog történni. Mivel ő erre semmi biztosító ígéretet nem tudott tenni, írásban kijelentettem, hogy ez esetben a képet tulajdonomba veszem, és az adományozást visszavonom. Kämmerer mindössze arra kért, hogy május végéig hagyjam a Szegedi Múzeumban, tekintettel a téli szállítás nehézségeire és veszélyére, amelyet én egy külön hozzá intézett levélben megengedtem. Vidéki múzeumnak - ha akarom - én is oda tudom adni, fölösleges ebben az ő protekciójuk. A művészeti állapotok itt nemcsak nevetségesek, de veszedelmesek is. A modernek épp oly stréberek, mint az öregeknek nevezettek. Tulajdonképp nem is művészi érvényesülésről, de egyéni hiúságról és üzletről lehet itt szó. A modern szervezkedés is azért van, hogy a zsebüket megtöltsék. A hírek közt említem meg, hogy itt van derék jó Estebánunk. Julkó négy héttel ezelőtt egy egészségtől duzzadó leánygyermekkel ajándékozta meg Párizsban. Persze, rajta sem ez az eset, sem más nem változtat. Végtelen jólesett vele találkoznom. Wachsmann is volt itt, találkoztam is vele, egy kicsit beteges az öreg, de különben mindig egyformán kedves. A hó végére már otthon leszek. Sokat végeztem a „Talpra magyaréhoz szükséges dolgokból. Szóval, kész vagyok rövid időn belül. Ölel baráti szeretettel Júlia asszonyt üdvözlöm, vigyázzon, hogy meg ne hűljön! /irántam/ Jancsi 88
