Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
kozol, azt nem hiszem, mert addig nem intézik el az ügyedet. Mi már csak Nagybányán fogunk találkozni. Kedves Pistám! Meg vagyok rettenve leveled azon részétől, amelyben állapotodról beszélsz. Majdnem ugyanígy voltam én, amikor elkerültem Nagybányáról. Most, mikor nekem ezeket írod, olyanformán érzem magam, mint aki egy rossz álomból felébred, és egy nagyot lélegzik, hogy hála Istennek, mégsem úgy van. Teneked is fel kell ébredned. Ismerem ezt a rettenetes állapotot, olyan forma ez, mint amikor egyszer Halason Schönherr Sándorral együtt vadásztunk, a sok fáradságtól úgy kimerültem, hogy egy reggel, mikor felébredtem, bár tiszta öntudatomnál voltam, nem bírtam megmozdítani semmiféle tagomat, csak a szemem bírtam kinyitni, láttam mindent, de mozdulni nem bírtam. Szinte azt hittem, meg vagyok halva. A rémület olyan erőt vett végre rajtam, hogy egyszerre megmozdultam. Éppen ilyen a te állapotod. Tenned kell valamit. De legfőbben, hogy kiszabadítsd magad ebből a rettenetes állapotból. Én szinte félek olvasni leveled azon sorait, amelyben a munka nyomorúságairól írsz. Visszaidézi a saját emlékeimet. Pedig én arra még emlékezni sem szeretek. Most olyan egészséges vagyok, mint a pinty. Tele jókedvvel és munkavággyal. Azt hiszem, fel tudnám falni az egész világot, akkora az étvágyam, az embereket halom számra falom. Őszintén mondom, minden nagyítás nélkül: mióta eljöttem Pestről, egyetlen nap sem telt, hogy hasznát nem vettem volna, minden nap boldogan feküdtem le, talán még hálát is adtam az Istennek adományaiért. Hagyd ott azt a lelki nyomortanyát, és szedd tele magad lelkesedéssel, hogy a cselekedésre ismét képes lehess. Ez mind, amit tudok tanácsolni, ha tovább mennék, már Istent káromolnék sorsunk nyomorúságáért. Pistának a címe: XIV Arr. 83. Rue de la Tömbe Issoire. Reá vonatkozólag: nem bánom, akárhogy lesz, én nem szóltam neki egy szót sem, csak neked említettem. Kedves Pistám, ne dolgozz egy vakarintást sem, nem neked való most. Inkább valami egészséges szórakozást keress, és hizlald magad, hogy legyen mit leadni az utazás alatt. Ölel szerető barátod, Jancsi • Réti 1904-ben Becsben egy Striegel-kép másolása miatt tartózkodott, 1906-1907-ben Fraknói ösztöndíjjal Rómában járt. • Szamossy: Szamossy László (1866-1909) festő, a Munkácsy tehetségét elsőként felismerő Szamossy Elek fia. Müncheni és párizsi tanulmányai után ismert arcképfestő lett Rómában. • Schönherr Sándor (1867-1909) hangszerkészítő, hegedűművész, Gyula és Ilona testvére. MNG Adattár 7569/1955 92. Thorma János Réti Istvánnak Párizs, 1904. márc. 3. Édes Pista! Holnap délután utazom, ez az utolsó levelem innét. Most értem ide a Louvre-ból, a Milói Vénusztól. Sötét, borult az idő, de a szobor még soha sem volt ilyen eleven. Nyájasan mosolygott - azaz hogy nem is mosoly volt az. Szóval, én nem tudom kifejezni azt a kifejezést - de alig bírtam tőle megválni. Kívántam, hogy sohase vésődjék más emberi arc az emlékezetembe. Csodálatos szép volt. Mintha csak most is itt látnám a papiros előtt, nem megy ki a fejemből. Bosszant, ha emberi arcot látok. Ezek nem is emberek hozzá képest. Nem 68
