Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig. Thorma János levelezéséről
hivatkozni arra, hogy a nagybányai iskola permanensen működött mint asyluma a művésznövendékeknek”40. Ferenczy a helyzet szorításában, a körülmények alakulása miatt kényszerült ezt kérni Thormától, mivel aggódott Nagybánya, a közös építményük sorsa miatt. Béni fiának írta 1915. aug. 25-én Thormáról: „Bájos ember, de nem tudom, mi lesz Nagybányából az ő egyedüli fennhatósága alatt”41. Ferenczy aggódása ellenére Thorma végül is tisztességesen helyt állt: működtette, tovább építette és megvédte közös Nagybányájukat. De Nagybánya nemcsak egy művésztelep volt, hanem a legelső, az úttörő, valóban primus inter pares szerepű a hazai képzőművészeti közéletben - ahogyan Csók István megfogalmazta: „a későbbi evolúciók fundamentuma”42Milyen volt ez a Thorma által is védett, fönntartott fundamentum, milyenek más művésztelepektől megkülönböztető egyedi vonásai? Fiadd sorjázzanak itt e sajátosságok:- Hollósy müncheni szabadiskolájának a szellemét honosította meg, nagyfokú szabadságot biztosítva a növendékeknek (tanárválasztás stb.)- nem csak nyári iskola, hiszen májustól októberig állt a beiratkozok rendelkezésére (modellt tartottak és korrigáltak), a kolónia, a műtermek bérlői pedig folyamatosan dolgoztak- együttesen mutatkoztak be kiállításokon, ezzel is erősítve összetartozásukat, az iskola-jelleget- a kolónia/művésztelep a város centrumában volt (nem, attól jóval távolabb, mint Szolnokon, Gödöllőn, Kecskeméten), természetes adottságként épült be a város mindennapi életébe- a művészek a városban (utcákon, tereken, piacon stb.), személyes érintkezést biztosítva dolgoztak festőállványaikon, rajzmappáikon (Szolnokon a Tabánban, Kecskeméten a Műkertben, Cigányvárosban leginkább)- a nagybányai alapításban részt vevők közül Réti István és Thorma János a város társadalmi elitjéhez tartozott, belülről ismerték annak hivatali szerkezetét, elöljáróit, családjait, kulturális hagyományait, ők maguk is városi képviselők lettek, valójában hazavitték a Hollósy-iskolát (a többi művésztelep-alapításhoz kívülről kapott impulzusok segítettek és a letelepülők sehol sem épületek be szervesen, úgy az adott város társadalmába, ahogy Rétiék már eleve ott voltak)- képzőművészeti szabadságharcot vívtak eredményeik (festészeti és tanítási) elismertetéséért, egyre erősödő sajtó-támogatással (a többi művésztelep messze lemaradt az ő árnyékukban)- példakép, modell a szabadiskolai szisztéma elsajátításában, a művésztelep megszervezésében (a Kecskeméti Művésztelep mintaként használta, de mások is). Bizonyosan lehetne még találni a nagybányaiságot kiteljesítő további kritériumokat, de talán a fontiekből is nyilvánvaló, hogy mindez a szabad művészetoktatás tekintetében és a nagybányai plein air, a naturalizmus és az impresszionizmus sajátos hazai válfajának a megteremtésében valóban új korszakot nyitott. Nagybánya hétköznapjainak, a legkisebb gondjainak és fontos elveinek, megszervezésének és fönntartásának a legteljesebb bemutatásához a vezető mesterek levelezései nagy 40 Ferenczy levelek 373. 41 Ferenczy levelek 391. 42 Csók István: Emlékezéseim. Akadémiai Kiadó, Bp., 1990. 105. 323
