Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig. Thorma János levelezéséről
Villamos lámpások, mint csillagok égnek, Mint szövétnekei hosszú ezer évnek. De valami panasz zúg a levegőben, Mint mikor szél sóhajt, sír a temetőben. Pazar fényözönből itt is, ott is árnyak, Aradi vértanúk nagy suhogva szállnak. Damjanich megszólal: „Itt vagyunk mindnyájan! Úgy-e sötét kép ez ünnepi pompában? Lángszívű művésznek fennkölt alkotása, Könnybe, vérbe mártott bús ecsetvonása. Kinek volna kedve a bitón meghalni? Ügy szeretném mind, mind sorba felaggatni, Ki eldugott minket, hogy a nép ne lásson, Hogy legfájóbb sebe szívének ne fájjon. Ezt a gyalázatot, jaj, minek is láttam! Hej! csak akkor el ne tört volna a lábam! Féltetek talán a király haragjától? Mért félne a magyar a magyar királytól? Hisz nemzet és király kibékült egymással, Egymás örömével, egymás fájdalmával. Ezer év csodái szebben tündökölnek, Ha egy-egy könnyet is hullatunk rá gyöngynek. Nem attól féltetek! Az osztrák császártól! Attól se, attól se! A kamarillától! Ügy szerettünk volna a szemébe nézni, A hóhérkötéllel tisztelegni néki! Ne feledjétek el a nemzet borúját!” „Ne feledjétek el!” mind utána zúgják.25 Thorma nagy képeinek a keletkezés- és fogadtatástörténete mellett többi művei is föl- fölbukkannak a levelekben. Elsősorban készülésük okán, majd kiállításaik kapcsán, és utoljára az értékesítésük alkalmából. Leveleiből kiütköző élességgel látszik, hogy a napi megélhetésért mennyit kellett küzdenie. Kölcsönök, váltók, egymás segítése, a váltók sürgetése, a határidők módosítása és a tartozások nyomasztó terhe végig jelen vannak. A levelek elénk hozzák azt a problémát is, hogy milyen sokszor kellett a művészi célokat és ideákat félretéve a napi megélhetésért festeni. Lemondó keserűséggel számol be a 30-as évekre kialakult nagybányai műtárgypiac és műkereskedelem legsötétebb elemeként „nagybányai képek” „Thorma” vagy „Réti” aláírással forgalmazott hamisítási gyakorlatáról is. A kiállításokról szóló tudósítások tekintetében is több szintű Thorma levelezése. Érinti az első, fontos, a hazai művészeti életben a jelenlétükért harcoló küzdelmes időszakukat, az általa kitalált és szervezett legjelentősebb nagybányai, 1912-es jubileumi kiállítást, valamint egyéni és csoportos bemutatkozásaikat. Az egyik elhúzódó művészeti konfliktust a Felsőbányán dolgozó festők nagybányai művésztelepi kiállításának a megtagadása jelen- tette. Elannyira, hogy őket elsősorban a Nagybánya-ellenesség, a kontra-nagybányaiság 25 Magyarország, 1896. április 29. 319
