Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Kortársak, tanítványok Thorma Jánosról
mint az enyém. Szünetben körém csoportosultak a növendékek, volt kérdezősködés! Hogy hívnak, honnan jöttem, rajzoltam-e már azelőtt? Nagyon kedvesek voltak, letegeztek, és kimentünk az udvarra, ahol egy nagy fa alatt pad állt. Leültünk, beszélgettünk, bátorítottak, hogy majd egy hét elteltével jobban fog menni a munka. A hét végén jött Thorma Mester korrigálni. Mindenkihez odament, mikor oda ért hozzám, azt mondta, hogy ezt a rajzomat tegyem el, és a későbbiekkel hasonlítsam össze. Hát igen! Gyenge egy rajz volt, nem volt mit korrigálni rajta. A Mester sosem nyúlt a növendékek rajzaihoz, festéseihez, ellenben rávezette őket a hibákra, oly érthetően, világosan korrigált, hogy megértettük. Délután aktok voltak beállítva, legtöbbször nők, akiket minden oldalról skicceltünk a skiccfüzetbe krétával, nem szénnel rajzoltunk. Erre a délutáni skiccelésre nem jött be a mester, és nem korrigált. Közben férfi modellek is álltak vagy ültek aktot. A nők és férfiak mind hivatásos modellek voltak, akik ebből éltek. Minden órában 10 perc szünet volt, ilyenkor kimentek a modellek, és lefeküdtek a fűbe. Legtöbbször cigánymodellek voltak, akiknek a bőre meleg barna színű volt. Az udvaron és a fák között itt-ott lehetett látni felállított állvány előtt festőnövendékeket, akik kint figurákat vagy aktot festettek. A növendékek, akik már tudtak festeni, kint is dolgoztak, ahol pódiumon felállított figurákat ruhában vagy ruha nélkül festettek nyáron. Mikor én Bányára kerültem, a kertben egy nagy, csűrszerű épület állt, amelynek a befogadó képessége óriási volt - 100 növendék is tudott festeni benne. Ebben is haladó növendékek festettek, rajzoltak - a világítás gyönyörű volt benne. Egy hosszú oldala szabadon volt, és a kertből kapta a friss, szép világítást. A festőiskolához közel egy nagy tornyos, egyemeletes épület állt, ahol több művész lakott. Abban az időben ott lakott Ferenczy Valér a feleségével, Sárosi Etával, Mikola András, Börtsök Samu, Rátz Péter, aki egyben titkára is volt a festőiskolának. Ő szervezte és vezette le a kiállításokat. Ezekre a tárlatokra meghívta a tehetséges, érdemes növendékeket is. Az iskolában a munka reggel 8 órakor kezdődött, s minden komoly növendék, aki szerette a hivatást, ebben az órában ott állt az állvány előtt, és dolgozott. Lassan megszoktam én is a férfi aktmodelleket, és rajzoltam őket, igyekeztem mindig a mester korrigálásához tartani magamat. Amikor korrigált, jól odafigyeltem, láttam a hibámat, amit igyekeztem elhagyni, és azon az úton haladni, amit a mester elmondott előttem. Milyen megértő, jó testvéri viszony volt a növendékek között. Amikor odamentem, feltűnt nekem. Ügy a lányok, mind a fiúk, jó pajtások voltak, olyan szépen éltünk ott, nem volt intrika vagy széthúzás, veszekedés. Hétfő reggel volt a modellválasztás, erre a napra sok modell jött el, férfiak, nők, öregek, fiatalok. A Mester választotta ki a modelleket, és szombaton fizette. /.../ Hajdú bácsi és felesége takarították a műtermeket. Ő járt a mesterrel, ugyanis mikor én odamentem, Thorma Mesternek volt lova, kocsija, s messze ment festeni. Kocsival hajtott ki Hajdú bácsival. Ő gondozta a lovat is. Sokszor lehetett látni a mestert, amint nagy szalmakalappal a fején, s kocsiban ülve ment messze, a határba festeni. Abban az épületben, ahol az iskola is volt, volt Hajdú bácsiék lakása is, egy szoba-konyha. A szobát nyáron mindig kiadták a festőnövendékeknek, mert ők elfértek ketten a konyhában is. /.../ A kolléganőim megmutatták a régi festőtelepet, amit még Hollósy idején építettek. Fent volt a Liget végében a sok fenyő között. Egy pajtaszerű faépület, abban az időben is már elhanyagolt. Meghatódva álltunk ott, s be is mentünk a roskadozó fa alkotmányba, s néztük a beszűrődő világosságban a színeket, ami oly földöntúlian szép volt. Elhatároztuk, hogy kijövünk ide festeni. Egy kislányt festettem ott fehér vászonkalappal, ahogy a fűben ült, a 309
