Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)

Kortársak, tanítványok Thorma Jánosról

lebbezhetetlen Mester, hangos sóhajtással borult az asztalra. /.../

(D. Berde Árnál: A Mester. Pásztortűz, XXIII. évf. 23-24. sz. 1937. dec. 15-31. 464.)

Gróf Teleki Ralph

A Műcsarnok ezidei téli tárlatán a szoborcsarnok szürke drapériával bevont hátteréből döbbenetes elevenséggel lép elénk a halott nagy Mester legnagyobb szabású életműve, az „1848 március 15-ike”. /.../

Eszembe jut az ő magyar szíve által sugallt rajongása, amellyel nagybányai műtermében képének témájáról beszélt. Azt mondta, hogy nemzetünk egész múltján végigtekintve nem tudott gyönyörűségesebb mozzanatot találni, mint azt a ráeszmélést, hogy az évszázados rabság után ime eljött a szabadság napja./.../

Aki ma e nagy vászon csodálatosan friss és levegős színeit nézi, bajosan fogja elhinni, hogy hosszas évtizedek kitartó munkáját látja maga előtt, oly fiatalos erő lett úrrá Thorma János fölött valahányszor ecsetjével a legbensőbb lelki ügyévé lett alkotásához nyúlt. Az évek múltával oly növekvő szerelmet érzett a tárgya iránt, hogy egy ízben műterme asztalán heverő nagy fényképcsomóra mutatván, - amely a számtalanszor átfestett képet különböző változataiban ábrázolja - megvallotta nekem e műve iránt táplált talán legbensőbb érzését, hogy most, amikor országhatárokon át való szállítása amúgy is szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik a majdnem mindennapos munkája dacára voltaképpen nem is kívánta annak befejezését, inkább vágyott továbbra is vele foglalkozhatni./.../

Akkor volt igazán boldog, mikor a természettől ellesett szépségek virtuóz ábrázolásával állandóan megújhodó festői frissességét élete legnagyszerűbb művének építésére fordíthatta. /.../ E nagy művével ő is éppoly beszédes szószólója lett a szabadságharcnak, mint a bálványa, Petőfi, vagy mint bármely nemzet szabadsághősei, akikhez lelke egész hevével vonzódott.

Az az odaadó jóság, mellyel egész életén át minden segítségére szoruló embertársát gyámolította, az az önzetlen és önfeláldozó munka, amellyel munkabírásának legjava idejében a nagybányai iskolában ifjabb festőnemzedékek nevelésén fáradozott, nemcsak a jóságnak, de egyúttal általános emberies érzéseinek ékes bizonyságai. Oly melegen bu- gyogtak ki leikéből a meleg érzések, hogy Erdély legszomorúbb napjaiban - a román megszállás első éveiben minden magyar érzése mellett is a hatóságilag az ő keze alá vezényelt bukaresti és iasi képzőművészeti főiskolák román növendékeinek csakhamar rajongva szeretett Mesterévé lett.

(Gróf Teleki Ralph: Thorma János „Talpra magyar”-ja. Pesti Napló, 89. évf. 20. sz. 1938. febr. 6. 10.)

Thormáné Kiss Margit

Egy művész hagyatéka

Kolozsvár közönsége napok óta látogatja Thorma János emlékkiállítását a megyeháza üvegtermében. Thormáné Kiss Margit, aki maga is igényes festőművésznő, itt állította ki egy évvel ezelőtt elhunyt férjének művészi hagyatékát: olajfestményeit és rajzait. Erdély nagy magyar festője 125 olajképet és 330 rajzot hagyott hátra, s a nagybányai műteremből a hagyaték nagy része most Kolozsvárra vándorolt. Közjegyzőileg hitelesített eredeti dara-