Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Kortársak, tanítványok Thorma Jánosról
állókat sötét tónushomályba burkolta. Ezt a képet az állam 6000 forintért meg is vásárolta a szegedi múzeumnak. Ferenczy és Thorma Ennek azonban érdekes históriája van. Thorma János csak úgy akarta eladni a képet, ha az állam megvásárolja Ferenczy Károly Hegyi beszédét is, de az nem kellett, és hosszú harc után sikerült Thorma Jánost rábírni feltételeinek visszavonására. Thorma János kikötéséről Ferenczy csak utólag tudott. Ferenczy Károly hírneve lassú térfoglalással került a köztudatba, ő lövészárokszerű metódussal nyomult előre, míg Jancsi huszárosán! Fiatalon és gyorsan ívelt fel. Thorma ezután megfestette a Kocsisok között c. művét. Hogy mikor szülte ezt, ő maga se tudta volna megmondani nekem, valószínű, hogy 1901-1902-ben. Az addigi sikereit csak fokozta ez a vászon, majd ezt követőleg, 1903-ban a kiállításra a még tetszetősebb művel ajándékozta meg Pestet: Október 1. c. képével. Ebben az időben illusztrálta a Szeptember végén-t a ködös Rozsállyal, a Lápos zavaros vizével, amelyben sok érzelem, kifejezés tanúskodik Jancsi tudásáról. A Kártyázok c. műve után pedig alig-alig csinált valamit, nekivetette magát az 1903-ban megkezdett Március 15-nek, és mindennap reggel 4 órától dolgozott rajta, míg kikerült Debrecenbe a vászon. Egész idő alatt le-felugrált a létrán, festett, leszállt a nagy kép mellett levő lépcsőről, hátrarohant a műterem végébe, és művész-szemével bírálgatta, hogy jók-e az ecsetvonások. Egy élet műve volt ez a kép. /.../ Jancsi egyetlen fia volt öreg anyjának, de mint póttartalékos közbakát bevonultatták. A tisztikar azonban bizalmas utasítást kapott: Thormára vigyázni kell, a legfinomabb bánásmódban részesíteni, mert a nemzet nagy művésze. Ugyanis 1897-ben erős 48 elleni hangulat uralkodott, és nem akarták azt a látszatot kelteni, hogy Jancsit üldözik, mert egy évvel azelőtt az Aradi vértanúk vásznát megfestette. így aztán a Jancsi közbaka lakkcipőben járt-kelt, tisztekkel mulatott, és a közbakának olyan tekintélye volt, mint egy generálisnak. (Hollósi Sándor: Réti István beszél Thorma Jánosról. Sajtó, 1937. dec. 12. LXVIII. évf. 10. sz. 6., teljes terjedelmében újraközli: Nagybányai sajtó 3. 369-372.) D. Berde Amál /.../ Minden művész önmagát adja alkotásaiban, és így e művek beszélhetnek alkotójukról. A Thorma-képek egészséges formalátása, ragyogó színei, biztos szerkezete a rendkívüli férfit tükrözik. Valóban az volt. Barna, kun fejét harmincéves kora óta fehér fürtök koszorúzták. Öntudatos volt a magatartása, és a hódító külsőt belülről forró szenvedélyek kormányozták. „A művész a szellemi arisztokráciához tartozik - mondotta, - azt szeretném, ha társaimon és hallgatóimon már egy félkilométerről leolvasható lenne, hogy átlagfeletti emberek”. Mikor ez az izig-vérig magyar úr a katedrára lépett, akkor sem hagyta el soha felsőbbrendűsége. Véleményét mindig kertelés nélkül mondta meg tanítványainak: „Látja, ez jól van”. Vagy: „Bizony, ez nem sikerült”. Azután jött az indoklás. Ehhez azonban nem volt mindig elég a puszta szó. Felkapta a szenet, vagy az ecsetet, beledörzsölt, belefestett a 284
