Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)

Keltezés nélküli levelek

THORMA JÁNOS NAPLÓJÁBÓL

Legutóbbi időben a művásárlás teljesen szünetel, a művészek így lassanként elveszítik függetlenségüket, alárendelik magukat az uralkodó ízlésnek (vagy ízléstelenségnek), mert életkérdés a művészi kultúrát szolgáló épületek emelése, műpártoló egyesületek, társulatok alakítása. Különösen érdekében volna a művészeknek Réti Istvánt, a nagybányai festőiskola volt tanárát és tulajdonosát megnyerni, hogy a nyári hónapokat itt töltse. Köztudomású, hogy egyike a legkiválóbb pedagógusoknak, akinek az itteni működése kiszámíthatatlan hasznára lenne a képzőművészeknek. Ketten akkor teljesen ellátnánk Nagybányán a tanítást, ha akármilyen sok tanítvány lenne is. Réti júliustól szeptember végéig, én a többi hónapokban. Nagyon jó lenne őt meghívni ezekre a hónapokra, s biztosítani neki ezen három hónap alatt a zavartalan munkálkodást. Ha mindezek a feltételek teljesítve lennének, én garantálom, hogy Réti alatt ismét eléri, sőt túlszárnyalja régi virágzása korát. /.../

(1927. október 10. körül)

Megértem az egyes művészek aggodalmát, hiszen többféle irányt képviselnek, és tudom, hogy a cikk íróját is a legjobb intenciók vezették cikkének a megírásában, de abban is bizonyos vagyok, hogy a jelen viszonyok között jobb összeállítását a kolónia vezetőségében nem tudnék, ha reám bíznák sem, a szervezését.

Arról, hogy én ismét átvegyem a kolónia vezetését, szó sem lehet, az én munkám ideje elmúlt. Nyugalomra van szükségem, hogy egészben a saját művészetemmel foglalkozzam, mert eddig életem fele munkálkodását az iskola és a kolónia ügyeinek vezetésére fordítottam. Jöjjenek most már mások friss erővel, mi, akik félreállottunk, elég, ha mi elég figyelemmel kísérjük működésüket, de erre időt kell adnunk. Alig múlt el egy hónapja, hogy átvette a kolónia ügyeinek irányítását az új elnök, és az iskola vezetését az új tanári kar. Nagyon korai dolog még akár jó, akár gáncsoló véleményt mondani működésükről. Időt kell adni, meg kell várni az eredményt, mert csak akkor mondhatunk szereplésükről igaz véleményt. Piktorokat művészeti ügyekben egy véleményre hozni azt hiszem, úgy is képtelenség, azért egy cseppet sem csudálom, ha vannak elégedetlenek és aggályoskodók. Hiszen minden művész magát tartaná a legalkalmasabbnak, és saját művészeti irányát a legéletrevalóbbnak. Ez olyan természetes dolog, hogy másképp nem is szabad lenni. De ennek a felfogásnak a leggyakrabban az egyesületekben nem lehet érvényt szerezni. Természetes az is, hogy ilyen változás alkalmával minden irány előre akar törni, és keresi az elhelyezkedést. Eltekintve minden modern iránytól, Nagybányának van egy speciális, kialakult művészete, ennek az istápolása kell, hogy legyen a mi legfőbb gondunk. Nincs szükségünk idegen palántákra, van nekünk gyökeres, életerős művészetünk, amely ebben a talajban magától nő és virágzik. Ennek a megvédésére és fenntartására kell fordítanunk minden erőnket. Nem azt mondom ezzel, hogy más művészi törekvéseket már kizárjunk. Mi örömmel látjuk ezeket, ha nem akarnak minket elnyomni, és a mi területünket elfoglalni. Nagybánya elsősorban a Nagybánya művészete, csak azután következhetik minden

271