Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
is adhattuk volna, árverésen, ha akarjuk. És a négy falon kívül semmit sem adunk át. A székeket, állványokat, dobogókat, reprodukciókat mi spóroltuk össze még a magyar időben. Elvenni tőlünk ezeket nem lehet, jogot formálni rájuk: nem. Innen persze igen nehéz kiszámolni: elfogadd-e a megbízást a városi direktóriumba vagy sem. Hogyha nemcsak pro forma hívnak meg, hanem hallgatnak rád, s ha látod, hogyan használhatsz a tiszta művészetnek és régi kollégáknak, akkor és addig fogadd el a megbízást. De ha látod, hogy csak takaróznak a neveddel, s nem hallgatnak minden lényeges dologban rád, akkor hagyd ott őket. Irányítást, személyek kiválogatását, ezt vállald. A tanítást - szerintem - ne! Ma már a legnagyobb tiszteletdíjért sem, - mert akkor „alkalmazott” sorba fogsz számítani, s a szavad súlyát veszíti. - Legalábbis én így képzelem, idevalósi észjárással így látom ott a dolgokat. Kérdeztél, kedves Jancsim, feleltem. Őszintén. Akár fel is olvashatod ott a levelemet. Tán okulnak belőle. Annyi bizonyos, hogy a határokon túl ártottak Nagybányának - a művészi hírnevének, s mint idegenforgalmi helynek is. A városnak nagyobb anyagi kár lesz, mint amennyit azoknak a félig rombadőlt épületeknek visszavonásával s a jelenlegi vezetők diszkreditásával nyerhet. Oly rég nem kaptam már felőled s tőled hírt, János. Már írni akartam: mi van veled? Tavaly is, az idén is, halványan terveztem: lemegyek egy hétre - kettőre. De sajnos, nem lehetett. A jelenlegi valutáris megkötések pedig egészen elveszik az ember kedvét az utazástól, még ha pénze is volna, ideje és ereje hozzá. Nagyon szeretnélek látni titeket, s azt is, hogy mit pingáltatok? Telik az idő, s szomorúan gondolok rá, hogy talán már sohasem jutok le Bányára. Most befejezem levelemet. Magamról s az itteni világról nincs röviden mit írnom. Lényeges változás nincs. Legalább, amikor így benne él az ember az életiben, nem látja. Beszélgetnünk kellene már, kibeszélgetni magunkat. Tán mégiscsak megadja az Isten. Szívből ölel Pista • Réti négy nyáron át (1922-23-24 és 1926-ban) végzett korrektúrát Nagybányán. • Rétinek e levélbeli véleményéhez idézhető egy mondat, ugyancsak tőle: „a román megszállás alatt élő festőmagyarok iskolája /.../ egy viharosan ellenséges világ közepette” (Réti 1994. 55.) • a nagybányai müvésztelep elleni támadásokról az erdélyi sajtó folyamatosan beszámolt (lásd erről: Nagybányai sajtó 3. 312-321.) • hazug cikk: a Satumare című újság 1935. márc. 10-i számában jelent meg az uszító hangvételű cikk, amelyet fordításban közöl a budapesti Magyarság 1935. július 25-én. MTA BTK MI Adattár, MKCs-C-I-83/13 Nagybányai levelek 259. 385. Mikola András Thorma Jánosnak Nagybánya, 1935. okt. 2. Kedves Barátom! Nyugtatom október 1-jén kelt leveled vételét, melyben közlöd, hogy az összehívott gyűlésre nem jöhetsz el. Sajnálom ezen elhatározásodat, mert újabb távolmaradásod éppen ezen kritikus időben félremagyarázásra adhat okot, amit ellenfeleink nem mulaszthatnak el felhasználni. Azontúl a kolónia ügye is megérdemel annyi érdeklődést Részedről, hogy ne az újságokból végy tudomást az eseményekről - mint ezt írod. Békésebb időkben, ha jól emlékszem éppen Te voltál az, aki a gyűléseken való részvételt elemi kötelezettségnek 255
