Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
• Atya: Krizsán János beceneve Rácz Albert: Thorma János naplója. Korunk, 1979. 3. sz. 204-205. Nagybányai levelek 237. E levélfogalmazványhoz képest kicsi eltérést mutat a végleges, az elküldött levél, amelyet az összehasonlítás kedvéért közlünk. Nagybánya, 1927. máj. 21. Kedves Pista! Bizonyára megütköztél az én szélsőséges hangulatú két levelemen. De hát ilyen vagyok én, és ilyen is voltam mindég. Pedig belátom, okosabb mindent közönyösen venni, akkor sokkal előkelőbben, jobban néz ki minden dolga az embernek. Mostanában, május elején voltak a beiratkozások az iskolába, a nyári félévre. Eddig nagyon csendesen megy a jelentkezés, Zifferhez iratkozott 8, Krizsánhoz 5, Ferenczyhez 1 tanítvány /Ferenczy még nincs itt/. Ziffer elhódított 5-öt a Krizsán tanítványai közül. Ennek, sajnos, az az oka, hogy szegény Atya nem képes olyan korrektúrát adni, ami a tanítványokat kielégítené, csak az Isten őrizte, hogy maradt nála egy tanítvány is. Ugyanis Zifferben, vele szemben, megvan a veleszületett szemtelenség is, de fölényesen intelligensebb a korrektúrája is, hinti a maszlagot a tanítványok között (?). A bukaresti növendékek jöveteléről még eddig nem jött semmi hír. Még októberben értesítettem Isacot is, most a tavasz folyamán a kultuszministert, hogy a nyár folyamán te fogod tartani a korrektúrát. Úgy hallottam, hogy e hó végén fognak dönteni afelett, hogy ide küldik-e a tanítványokat a Regátból, mint azelőtt. Nagyon kérlek, édes Pistám, ezért úgy rendezd a dolgodat, hogy június végére okvetlenül gyere, mert én nem bírom ki ez idő szerint a korrektúrát. Mostanában ismét szédüléseim vannak, és a sok munkától fáradt, ideges is vagyok. Nem tudom én, hogy veszem-e én még valamikor a kezembe az iskolát. Ideig-óráig még ilyen formán tolhatjuk, de ezután nincs senki, akire komolyan rá lehetne bízni. A tanítást itt senki sem tudja folytatni abban a szellemben amelyben mi végeztük. Az pedig, hogy a neó irányban jármozzák fel, igazán szégyen lenne. Miután a legnehezebb időkben meg tudtuk tőle védelmezni. Ez már ronda befejezés lenne, ennél még a bezárása is jobb lenne. Azután nyissanak újat, de ezt a régit ne piszkolják be. A kolónia is beteg, testileg és lelkileg is. Nincs két piktor jól egymással. Mindegyik vezető szerepet arrogál, és egyik sem partnerebb, mint a másik. Csak egymást tudnák fölfalni, hogy minden neki maradjon. Hihetetlen mértékben fejlődött ki az önzés, az irigység és a képmutatás. Úgy látom, a kolóniát is már csak a máz tartja össze. Ha egészséges volnék, még elbánnék velük, de így nem izgatom velük magamat, mert nem érdemlik meg úgysem. A napjaim különben nagyon egyformán telnek el, sokat dolgozom, leginkább a kenyérért. Olyan dolgot alig kezdhetek, ami az ambícióimat kielégítené és egész lelkemet lekötné, nincs reá vevő. Pénzre, még pedig sok pénzre van szükségem, állandóan, minden héten el kell készítenem egy pár képet /majdnem az jött a toliamra, hogy „egy pár csizmát”/. De hát így élünk, még örvendjünk ennek is ebben a kutya rossz világban. A minél előbbi viszontlátásig. Annuskát üdvözlöm, csókolom a kezét. Margit is üdvözleteit küldi. Ölel szerető barátod, Jancsi MNG Adattár 7644/55 185
