Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)

Thorma János levelezéséből

az lett, hogy még ma sem vagyok egészségileg rendben. Teljesen kimerített a sok köhögés, és legyengített az álmatlanság, a gyomromat is megtámadta az a nyomorult betegség, és amit soha nem hittem, tejes puliszkával és főzelékkel tengetem az életemet. Mi, nagybá­nyaiak egyhangúlag elhatároztuk ugyan hogy az idei kiállításon nem veszünk részt, mert későn kaptuk meg a kiállítás megtartásáról szóló értesítést, így nem volt időnk arra, hogy méltóképpen jelenhessünk meg azon. Ragaszkodtunk is ezen elhatározásunkhoz teljes erőnkkel és olyan ostrom alá vettek kü­lönösen engemet, hogy végülis kénytelen voltam az „Ibolyaszedők”-et és a „Majális"-! ki­állítani. U. is a miniszter, tudtomon kívül, anélkül, hogy megkérdeztek volna, kinevezett a hivatalos szalon zsűrijébe. Zsűrimentességgel meghívtak a kiállításra, ezenkívül min­denképpen kinyilvánították, hogy számítanak legalábbis az én megjelenésemre kiállítá­sukon. Azt tudták, hogy képeim vannak. Végre is - bár kézzel, lábbal kapálóztam ellene - kénytelen voltam a kolónia gyűlése elé terjeszteni ügyemet, és beleegyezésüket kérni a két festmény kiállításához, amelyet Ferenczy Noémi kivételével mindnyájan helyesel­tek és jóváhagytak. így kerültem ki azután Bukarestbe. Az út gyönyörű volt, különösen Predeáltól Sinajáig. Az egész út a régi magyar határtól Bukarestig alig három órányi volt. A város olyanforma benyomást tett reám, mint ezelőtt 40 esztendővel Budapest. Több­nyire egyemeletes házakból áll, meglehetős élénk kereskedelemmel és forgalommal. A kiállítást a Palatul Ateneului oldalvilágítású, 6 kicsiny termében rendezték. Sajnos, ilyen helyiségekben a művek elhelyezése nem egyformán jó, így a művek értékét sem lehet vi­szonylagosan megállapítani. Ezen kiállítás a második volt „Salonul...l925” címen a művészeti minisztérium által ren­dezve. Az első ilyen kiállítás a múlt évben volt megtartva, és ezután minden év május és június havában megismétlődik. A zsűri tagjai részben kinevezettek, részben választottak a művészeti miniszter elnöklete alatt. Erdélyből és a csatolt részekből egyedül én voltam benne a miniszter által kinevez­ve. Nagy baj, hogy a képek szállításánál semmiféle kedvezményben sem részesülnek a festők. Mindenkinek a saját költségén kell beszállítani a kiállítási helyiségbe a műveit, épp úgy, mint Párizsban. Reánk, erdélyiekre és nagybányaiakra nézve ez roppant hátrányos és költséges dolog, ez volt az oka annak, hogy a kiállításon ezek alig vettek részt - zsűrizésre körülbelül 1200 mű került. Összesen kiállított 149 festő és 24 szobrász, ezek közül erdé­lyi festő 16 és 4 szobrász. Kiállított képek száma 276, és a szobroké 58. Ebből erdélyieké 29 kép és 14 szobormű. Az ifjabb generációból sok érdekes és modern tehetség mutatta be magát, akik többnyire Párizsban és Olaszországban nevelkedtek, akik rövid idő múl­va méltó versenytársai lesznek a jelenlegi nagynevű elődjeiknek: Mireanak, Veruszának, Petrascunak, az idei Szalon nagydíja (100.000 lej) nyertesének. Erdélyiek közül (románok és magyarok) kiállítottak: Demian Anastasie festő (2 db), Florian George festő (1 db), Ács Ferenc festő (1 db), Hajós Károly festő (2 db), Ciupe Aurel festő (3 db), Isac Joan festő (1 db), Kristóf Krandz Albert festő (1 db), Litteczky Endre festő (2 db), Liuba Cornel festő (2 db), Parizek Francise festő (1 db), Szolnay Sándor festő (4 db), Trucinsky Eugen festő (2 db), Tóth Gyula festő (1 db), Thorma János festő (2 db), Widmann Walter festő (1 db) és Zolnay Géza (3 db). Szobrászok közül kiállítottak: Dittert Elizabetta (3 db), Kaizler Carol (1 db), Rubleczky Géza (5 db), Timarin Joan (5 db). A többi dolgokra vonatkozólag a Keleti Újságot felhasználhatod. A kis Bélánál lévő kép reprodukcióját nézd meg. Jobb nincs, ha ezeket alkalmasnak talá­163

Next

/
Thumbnails
Contents