Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora

szívós ellenállása folytán kudarcot vallott, az oroszok megsegítésére tervezett út a Fekete-tengeren keresztül továbbra is elzárva maradt. A hadihelyzet tehát a Központi Hatalmak számára kedvezően alakult.

1916 vége nem mutatott egységes képet. A francia és az orosz front megmerevedett, egyik fél sem tudott lényeges sikert elérni. Az Antantnak sikerült Romániát különböző ígéretekkel megnyernie szövetségesnek. Román csapatok megtámadták Erdélyt, de az ellentámadás a Központi Hatalmak győzelmével végződött. Majdem egész Romániát elfoglalták. Ugyanakkor az Antant további új szövetségeseket keresett és nyomására több ország egyre ellenségesebb magatartást mutatott a Központi Hatalmakkal szemben. Az Amerikai Egyesült Államok meg Wilson elnök újraválasztása után nyíltan az Antantot támogatta. A Központi Hatalmak komoly belügyi nehézségekkel is küszködtek, a Monarchiában a szláv nemzetiségek, elsősorban a csehek zavarogtak, katonáik sokszor áruló magatartást tanúsítottak, és tömegesen szöktek át az oroszokhoz. Németországban viszont az Antant éhségblokádja vezetett elégedetlenséghez és a győzelembe vetett hit kezdett meginogni.

1917 elején kitört a februári forradalom Oroszországban. Ezáltal a keleti front tehermentesítve lett, nagy egységeket helyeztek át a nyugati frontokra. Nyugaton angol és francia támadásokat vertek vissza a Központi Hatalmak. Februárban Németország kihirdette a korlátlan tengeralattjáróháborút, amire az USA megszakította a diplomáciai kapcsolatot és áprilisban az Antant oldalán belépett a háborúba.

Ez volt az általános helyzet, amikor apám megérkezett Galíciába. Ez akkor osztrák koronatartomány volt, ma területe Lengyelország és Ukrajna között van felosztva. Apám ott a gyalogezredénél a fronton töltött néhány hetet. Különösebb hadicselekmények azon a frontszakaszon akkor éppen nem történtek, a katonák az állásaikban töltötték a napokat, járőrözés, felderítés, néha kisebb csetepaték kínáltak változatosságot. Aztán felrendelték apámat Galícia fővárosába, Lembergbe. Ott egy táborba vezényelték, ahol a parancsnok közölte vele, hogy „átnevelő”-ként lesz beosztva.

Az orosz (polgári) forradalom zűrzavaros hónapjaiban az orosz hadseregben a feloszlás, illetve összeomlás jelei mutatkoztak. Az orosz csapatok részben feladták frontállásaikat, részben teljesen passzív magatartást mutattak. A front mögötti illetve a távolabbi hátországban fekvő orosz hadifogolytáborokban is sokhelyütt felfordult a rend. Ezt kihasználták a hadifogoly osztrák-magyar katonák és egyenként vagy tömegesen szöktek vissza az osztrák-magyar csapatokhoz. Néha egész táborok személyzete, orosz őreik egyetértésével, zárt sorokban vonult ki egy fogolytáborból és csapatokban masíroztak vissza a széteső front másik oldalára. Sőt olyan eset is volt, hogy a menekülő hadifoglyok vonatot szálltak meg és úgy érkeztek vissza a fronton álló baj társaikhoz. Ez a helyzet már 1917 tavaszán oda vezetett, hogy több tízezer orosz hadifogságból visszatért oszták-magyar katona gyűlt össze tavaszra Galíciában. Eleinte a hadvezetőség a hazatérőket mindjárt besorozta a fronton szolgáló alakulatokba. Ezt azonban hamar beszüntették, mert az újra besorozottaknak sokszor bomlasztó hatásuk volt a csapatokra. Ezek a hazatérők az orosz forradalmi csapatoknál látták a fegyelem megbomlá93