Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora

bánóczi Végess Miklós és csopaki Thorma Anna46 voltak. Thorma Anna 1796-ban született és a család Csopakon maradt ágához tartozik. Unokája, Végess Árpád, törekvő ember volt, ezért már 23 éves korában elvégezte a jogi egyetemet és megszerezte a doktori címet. Később, amikor családkutatással foglalkozott, megállapította, hogy leszármazása alapján joga van megkérvényezni az udvarnál a „királyi kamarás”-i címet.

A kamarásság — különböző források szerint — a középkorból származó méltóság az európai királyi udvaroknál. A kamarások voltak azok az udvarnokok, akik a (régiesen „kamrák”-nak nevezett) királyi lakok előterében tartottak udvari szolgálatot. Ok intézték az állam pénzügyeit, intézték az udvari háztartást és teljesítették a király személye körüli szolgálatot. Mivel ezek személyi szolgálatok voltak, kitüntetésnek számított, és csak a legmegbízhatóbb alattvalókat tartották erre méltónak. A Habsburg uralkodók a nemességben bíztak meg legjobban, ezért a kamarási méltóságot többgenerációs nemesi származáshoz kötötték. A követelmények az idők folyamán változtak, 1760-ig csak 5 nemesi őst kellett igazolni. Ezt Mária Terézia uralkodása alatt felemelték: 1760-ban az apai ágon 8, anyain 4 nemesi származású ősre (1898-tól tovább szigorították 8 apai és 8 anyai ősre). A kamarásságot előkelő állású polgári és katonai személyek nyerhették el. A 19. században már nem járt tényleges udvari szolgálattal, sokszor csak tiszteletbeli cím volt. Külső jelvénye az arany rojton függő arany kulcs, melyet a „Rock”, a kabát jobb hátsó oldalán, a csípő tájon kellett hordani, kétfejű sasos arany zsinórra akasztva. A kinevezés ünnepélyes eskütétellel járt, melyet a bécsi „Főkamarási Hivatalban” kellett tenni.

Erre a kamarási méltóságra pályázott Végess Árpád és ehhez 1897-ben 8 apai és 4 anyai ősének nemesi származását kellett igazolnia. Az igazoláshoz nem voltak elegendők holmi hatósági iratok, hanem a címeres leveleket eredetiben kellett bemutatni. Ezek részben már tulajdonában lehettek, a többieket meg a rokonságtól szerezte be. Nagyanyja, Thorma Anna (aki tulajdonképpen a csopaki ág leszármazottja), nemesi származását illetően könnyen lehet hogy birtokában volt már a Thorma család címeres levele, hiszen mint a Kempelen-féle családfából tudjuk, a csopaki ág ekkor már kihalt, tehát Thorma Anna testvéreinek, illetve unokaöccsének nem volt férfiutódjuk.

Akárhogy is volt, Végess Árpád megszerezte a szükséges okmányokat és kérvényéhez csatolva őket 1897. január 4-én beszolgáltatta a Magyar Királyi Levéltárba megvizsgálásra. Beadványának az eredetijét ma az Országos Levéltárban őrzik, ahonnan az okmány kópiáját beszereztem és itt mellékelem. Továbbá az alábbi leszármazási táblázatot is elkészíttette, amelyen a kamarási cím elnyeréséhez szükséges 8 apai és 4 anyai nemes őse fel van tüntetve.

46 Az írás elején bemutatott családfán Thorma Anna a csopaki-ágban a 6. generációban szerepel.

90