Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora
1896 mozgalmas éve után Thorma újból portréfestéssel foglalkozott. 1897-ben kiutazott ismét Párizsba, ahol a „Salon”-ban kiállította az „Aradi vértanúk”-at. Utána beutazta Belgiumot, Hollandiát, Németországot és Olaszország északi részét, meglátogatva a fő képtár-városokat. Hazatérése után ismét csatlakozott a Nagybányán dolgozó Hollósy nyári festőiskolája (immár közel 100 tagból álló) társaságához, és nekilátott egy nagyméretű vallási témájú kép megfestésének. A „Békesség nektek” című — Krisztus megjelenését apostolai közt ábrázoló — képet Nagybányán állította ki és az állam megvette 5000 forintért. Thormának 1898-ban be kellett vonulnia Kecskemétre katonának, ahol leszolgálta a kiképzés két hónapját. Amikor hazatért, elhatározta a „Talpra magyar!” című kép megfestését, amelyet újból hatalmas méretűre tervezett: 4x6 méteres vászonon fogott hozzá a munkának. Első kísérletei azonban nem vezettek célra és a nagy művet egyelőre félretette. 1899-ben állami ösztöndíjjal több hónapra elutazott Madridba, ahol Velasquez művészetének lelkes csodálója lett. Hazatérve újból nagy képével kísérletezett, és elhatározta, hogy nagyon óvatosan fog dolgozni, mert embertömegek alakítása és épületek perspektivikus ábrázolása új feladatokat adtak számára. De aztán más témák foglalták el, életképek és portrék festésével foglalkozott a következő években. A nyarat Thorma minden évben Nagybányán töltötte, ahol a festőiskolában mint tanár vett részt. Hollósy iskolája most már állandóan működött, 50-60 növendékkel. Minden évben együttes kiállításokat is rendeztek a nagybányai festők, hol törzshelyükön, hol Budapesten. Űjabb faszerkezetű műtermek épültek, a kolónia megszilárdult és fejlődött. Hollósy növendékein kívül a budapesti Mintarajziskola is odaküldte nyáron növendékeit. Nagybánya lakossága is megszokta a iskola jelenlétét, mint Réti írja „egy pár év múlva már el sem tudta képzelni életét festők nélkül”. 1901 végén azonban szakadás történt a vezetőségben, Hollósy személyi nézeteltérések miatt kivált az iskolából, Ferenczy, Grünwald, Réti és Thorma vették át a vezetést. Elhatározták, hogy 1902 tavaszán szabadiskolát nyitnak Nagybányán, tandíj nélkül és új oktatási módszerrel, mégpedig úgy, hogy a tanítványok szabadon választhatják oktatóikat. A kísérlet sikerült, 1902 tavaszán megindult az iskola. A növendékek száma visszaesett, mégis több mint 30 tanítvánnyal indult a Szabadiskola. A vezetés meglehetősen demokratikus jelleggel működött, a négy tanár a tanítványokat egyetértőén osztotta fel egymás közt. Ily módon a festőiskola fennmaradt, és a következő években a tanítványok száma is folyamatosan nőtt és 1906-ban már megközelítette a 80-at. Az festőiskola tehát újra stabilizálódott, új festőnemzedékek nőttek fel az ottani növendékekből, és a nagybányai művészek befolyása a magyar képzőművészetre egyre nagyobb lett. 84
