Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora

nyugodt mederben, de általában szerény anyagi lehetőségek közepette zajlott. Politikai hovatartozásuk pedig hangsúlyozottan a magyar 48-as hagyományokra épült.” A mellékelt kép 1870-ben mutatja Thorma Bélát és feleségét, Kiskunhalason. Röviddel fiuk, Thorma János születése után, a család Jászberénybe költözött. A gyerek ott járta az elemi iskolát, amely után a gimnázium következett. 1884-ben Thorma Bélát Nagybányára, Magyarország északkeleti részén, az úgynevezett „Par- tium”-ban (tehát az ország azon részeiben, amelyek a 16. és 17. században fennálló Erdélyi Fejedelemséghez tartoztak) fekvő városkába helyezték át, így családjával együtt odaköltözött.

Az ifjú Thorma János tehát a gimnázium utolsó három évét Nagybányán járta. Sokat bandukolt a várost környező vidéken, rajzblokkal a kezében, hiszen különösképpen megszerette az ottani tájat, a buja növényzetű, folyóktól és patakoktól keresztülszelt kárpáti hegyes-dombos vidéket.

Rajzolói és festői tehetsége tanárainak éppúgy feltűnt, mint szüleinek, ezért az érettségi után 1887-ben Budapestre küldték festészetet tanulni. Mint Murádin Jenő írja, „a család meglepő könnyedséggel egyezett bele a szokadan pályaválasztásba.” Budapesten az Országos Mintarajziskolában tanult és Székely Bertalan, az akkor már országos hírű festőművész növendéke volt. Mint Thorma biográfusa, Réti István írja, „Székely felismerte kivételes tehetségét, s ezt azzal is méltányolta, hogy karácsonyra áthelyezte őt a másodévesek közé.”

A következő állomás a bajorországi München volt, ahol Thorma a Hollósy Simon által vezetett magánfestőiskolát választotta tanulóhelyül. Hollósy Simon már nagy nevet szerzett a magyar festők között, holott akkor még csak 31 éves volt. A festőiskoláját Hollósy 1886-ban alapította, azzal a céllal, hogy a tanítványokat a müncheni Szép- művészeti Akadémia kompozíciós osztályába való felvételre készítse elő. München akkoriban a képzőművészet fellegvárai közé tartozott. Európa uralkodó házainak tagjai — élükön az osztrák császári s az orosz cári családdal — csoportosan utaztak a bajor fővárosba, hogy ott valamely nagynevű festővel elkészíttessék portréikat. Franz von Stuck, Friedrich von Kaulbach, Franz von Lenbach „festőfejedelmek”-en kívül neves festők egész sora élt és dolgozott akkor Münchenben (Karl von Piloty, Wilhelm Leibi, Leo Samberger, stb.)

78