Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora
lehet beiratkozni anélkül, hogy állandóan jelen legyen katonai szolgálata alatt. Megtudta, hogy a jogi karon ez lehetséges. Erre apám beiratkozott a budapesti Tudományegyetem jogi karára. Az elgondolása az volt, hogy ezt csak a katonai szolgálatának időtartamára teszi, és aztán átiratkozik a Műszaki Egyetemre. Nem árthat, ha be van iratkozva egyetemi tanulmányra, még akkor is, ha később más pályára akar lépni. Csak bővülhet a látóköre, és esetleg valamilyen tanulmányokat elismernek majd a másik szakon. így 1915 szeptember elején megjelent az egyetem jogi karán — miután egész nyáron megint mint rajzoló dolgozott — és elkezdte jogi tanulmányait. Ezeket azonban csak néhány hónapon keresztül folytathatta, mert 1915. december 15-én bevonult katonai szolgálatra a budapesti M. Kir. 1. Honvéd Gyalogezredhez. Apám katonaévei következtek, de mielőtt erre rátérnénk, vessünk egy pillantást a többi Thorma rokonra. A Thorma rokonság A legközelebbi rokonunk apám nagybátyja volt, Thorma Mihály, aki nagyapámnál három évvel volt fiatalabb. Mire az 1880-as években elvégezte az iskoláit Kiskunhalason, meghalt az édesanyja, Thorma Istvánné Gaál Anna. Nagyapám, Thorma József leutazott Kiskunhalasra, és a testvérek eltemették édesanyjukat. Az örökség, amely lényegében a családi házból állt, a ház eladása és az adósságok kifizetése után csak egy kisebb pénzösszegből állt, ami nem volt elegendő Mihály további taníttatására. Mihály tehát beállt ipari tanulónak egy üvegesmesterhez és kitanulta ezt a szakmát. Tudtommal elköltözött Kiskunhalasról és mindenfélével próbálkozott, végülis fogta magát és Máramarosszigeten, az ország északkeleti részében, a Kárpátok hegyes-dombos vidékén telepedett le. Mint unokája, Thorma Judit unokatestvérem elmondta, nagyapja ott üzletet nyitott, amelyben porcelán készleteket és dísztárgyakat árult. Az üzleti ötlet kezdetben bevált, Thorma Mihály meg tudott élni az üzlete hozamából. Máramarosszigeten ismerkedett meg egy fiatal lánnyal, Geiger Rózával. Miután összeházasodtak, a fiatal párnak 1898-ban két ikergyermeke született, ifjabb Thorma Mihály és Thorma Ferenc, nagybátyáim. A keresztelőre nagyszüleim, Thorma József és felesége Margit elutaztak Máramarosszigetre és a két iker keresztszülei lettek, amint azt a keresztelő-levél kimutatja. A kis család élte világát, az üzlet tűrhetően működött és jövedelme szerény, de kielégítő megélhetést biztosított. A két ikerfiú nőtt és fejlődött, Máramarosszigeten járták iskoláikat is. Máramarossziget vidéki mezőváros volt, megyeszékhely ugyan, de a város jómódú polgársága nem volt túl nagyszámú, emiatt a luxuscikkek iránti kereslet meglehetősen korlátozott volt. Ezért sajnos a porcelánüzlet az 1900-as években nem tudott nagyon fejlődni, sőt, a forgalom lassan vissza is esett. Emellett Mihály bácsi nem volt képzett kereskedő, családjában ő volt az első, aki 76
