Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora
sét a vasút iránt a2 a történet is bizonyítja, amelyet nekem a mindennapi iskolaútjáról mondott el. Reggelente, ha iskolába menet a vasútállomáshoz vezető hídon kellett átmennie, akkor a hídon mindig megvárta a Gödöllő felől jövő, Budapest irányába haladó vonat közeledtét, elején nagy gőzfelhőket eregető mozdonyával. Mikor a vonat a híd alatt elhaladt, a gőz az egész hidat elködösítette. Ekkor apám csukott szemmel mélyen beszívta a gőzt, ami, mint később mesélte, szinte mámoros boldogságérzést váltott ki benne. Közben lent a péceli állomáson a vonat befutott, a hídon a gőz elszállt és apám szaladt, hogy elérje a vonatot. A vonat aztán, miután az utasok beszálltak, Thorma József nagyapám, az állomásfőnök kézjelére indult lassan el. A péceli vonat Budapesten a Keleti Pályaudvarra futott be, onnan az István úti gimnázium csak három utcára fekszik, úgyhogy apám iskolaútja meglehetősen rövid volt. Az iskola nem okozott neki különösebb nehézséget, a matematika és a természet- tani tárgyak különben is érdekelték. A nyelvek közül a német nem esett nehezére, mert azt már az elemi iskolában is tanulta, csak a latin nyelvet kellett megszoknia mint új tantárgyat. Hétvégeken sokszor voltak vendégségben nagyanyám testvéreinél. Hermann Géza, nagyanyám bátyja, aki szintén a MAV-nál volt alkalmazva — felügyelői rangban — szintén Pécelen lakott és közeli kapcsolatot tartott húgával és családjával. Feleségével Fábry Zsuzsannával (Zsuzsi nénivel), három gyerekük volt, Katalin (Kató), Sarolta és Irma, akik gyakori játszópajtásai voltak apámnak. A másik testvérrel, Aranka húgával, még közelebbi kapcsolatot tartott nagyanyám, annak ellenére, hogy távolabb lakott családjával, Kistarcsán. Király Arankának (illetve Himpikének) és Andornak három gyereke született, Andor (Bandi) 1903-ban, Miklós (Micu) 1905-ben, és a kis Éva 1915-ben. Gyakran látogatta egymást a két család, sőt Andor bácsi autóján kirándultak is közösen néha. Király Andort közben a Kistarcsai Vagongyár főmérnökévé nevezték ki, ezáltal fizetése is lényegesen nőtt, és családjával a gyár közelében nemcsak szép emeletes házban lakott, hanem autót is tudott tartani, ami akkor nagy ritkaság volt. Nagy szenzáió volt a rokonok számára, ha Királyék őket is meghívták egy autós kirándulásra. Mint apám mesélte, egy ilyen vidéki kiránduláson, úgy 1910 körül, kb. 30-40 km-es utat tett meg a társaság. Ezalatt kb. 10 gumidefektnél kellett a sofőrnek tömlőt cserélni útközben (ilyen volt az akkori autógumik minősége, nomeg az akkori országutakon csak ritkán volt szilárd kő- vagy aszfaltburkolat). Ezt a tényt tetézte az a körülmény, hogy bár verőfényes idő volt aznap, az autó felett egy kis sötét felhő haladt, amiből szaporán esett az eső. Ezért szegény sofőr bőrig ázott, míg az utasok az eső miatt nem tudtak kiszállni. Andor bácsi különben szerette vizsgáztatni apámat, kisebb számtani feladatokat adott fel neki (pl. két számjegyű számokat fejben összeszorozni). Ha apám jól felelt (ami rendszerint sikerült), akkor Andor bácsi 5 koronát adott neki. Felesége Himpike néni, apám nagynénje ilyenkor rendszeresen figyelmeztette: „Ducika, de ne költsd el mindjárt az egészet!” Az ilyen intelmeket apám nagyon utálta, mert neki persze már megvolt mindig a terve, hogy mire fogja kiadni a pénzt. Himpike néni ezért nem volt 69
