Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora

Az elnyomás évei után az országban a megbékélés hangulata terjedt el, mind az uralkodó személyével és családjával, mind az osztrák társnéppel szemben. A Thorma családban is nyilván ilyen érzések uralkodtak.

Nagyapám, Thorma József és testvérei, Thorma István és Mihály gyermekkorukat és iskolás éveiket Kiskunhalason töltötték. Ezt és a további adatokat apám feljegyzéseiből tudom, aki az 1960-as években a legközelebbi rokonokról rövid életpályaleírásokat készített, azzal a céllal, hogy gyermekei — nővérem, Thorma Edit és én — elődeik sorsát legalább nagyjából megismerhessék. A három Thorma fiú tehát szülővárosukban először az általános elemi iskolába jártak, majd a református főgimnáziumban folytatták tanulmányaikat. Apám feljegyzései szerint nagyapám kedvenc tanára ott Szilády Áron, aki távoli rokona is volt. O nyelvtanárként és református lelkészként tanított a gimnáziumban, emellett nagynevű orientalista és nyelvész volt30. Feltehetően nagy mértékben befolyásolta nagyapám érdeklődését idegen nyelvek és vallási kérdések iránt. Nagyapám 1882-ben érettségizett és ezután Sárospatakon a Református Kollégium diákjaként teológiát tanult. Ez az 1531-ben alapított teológiai főiskola az akkori Magyarország legjelentősebb oktatási intézményeinek egyike volt. Tanulmányai befejezése után ott avatták református lelkésszé.

A teológián kívül nagyapámat elsősorban az idegen nyelvek érdekelték, amelyek elsajátításánál — különleges nyelvkészsége folytán — viszonylag rövid idő alatt bő ismeretekre tudott szert tenni. Magyar anyanyelvén kívül az élő nyelvek közül franciául, németül, angolul és törökül beszélt folyékonyan. Ezáltal az e nyelveken írt irodalmi és tudományos műveket eredetiben olvashatta. Persze az akkori idők lehetőségei és mód30 A Wikipedia Internet-lexikonban a következő információkat találtam:

Szilády Áron (Ságvár, 1837- november 3. - Kiskunhalas, 1922. március 20.) irodalomtörténész, nyelvész, orientalista, az MTA tagja. Édesanyja Magyar Zsófia, apja Szilády László. Édesapja református lelkész volt Ságváron. A család halasi származású volt, így apját halasi lelkésznek választották, és ettől kezdve Szilády Áron gyermekkorát Halason töltötte. Gimnáziumi tanulmányait Kiskunhalason kezdte a helyi gimnáziumban, ahol latinul, görögül, franciául tanult és megismerkedett a héber nyelvvel is. A gimnázium első hat osztályának elvégzése után tanulmányait Nagykőrösön folytatta, ahol 1851 és 1853 között a gimnázium két felsőbb osztályát is elvégezte. Ekkor Árany János is tanította. Szilády itt németül, angolul és törökül is tanult. 1853 és 1858 között teológiát hallgatott Debrecenben. Egyre inkább az orientalista tudományok felé fordult, ezért tökéletesen megtanult héberül, arabul, törökül és perzsául. Megismerkedett az olasz nyelvvel és megtanult hollandul is. 1857-től, a török nyelv elsajátítása céljából Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában tartózkodott, majd 1858-ban került a göttingeni egyetemre tanulni, ahol hamar feltűnt brilliáns nyelvtudásával és professzorai már a jövő orientalistáját látták benne. Hazatérése után különböző helyeken volt református lelkész, majd apja halálakor, 1863-ban került Halasra, és haláláig itt élt. 1885-ben a dunamelléki református egyházkerület főjegyzője lett. 1865 és 1878 között Halas országgyűlési képviselője volt és sokat tett a gimnázium fejlesztéséért. A város szellemi vezérének tartották. Saját bevallása szerint 27 nyelven írt és olvasott. Mindent megtett Kiskunhalas kulturális fejlesztéséért. 1867-ben lett a Kisfaludy Társaság tagja, de az egyre közismertebbé váló irodalomtörténész 1861-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1876-tól rendes tagja is volt. 1893-tól haláláig volt az Irodalomtörténeti Közlemények szerkesztője. 1896-ban a budapesti és a kolozsvári egyetem díszdoktorává avatták.

Tudományos munkásságának fontos részét alkotta a magyar nép származásának vizsgálata, s e tekintetben a török eredet híve volt. Ezt a meggyőződését közel-keleti útjai is megerősítették. A magánéletben komor, zárkózott embernek tartották, sőt a városban sokan elfordultak tőle „ridegsége” miatt. Egész életét a puritán egyszerűség jellemezte. Jól mutatja ezt öltözködése, szűkszavúsága, vagy az a tény, hogy beszédeit, előadásait soha nem vetette papírra. Szilády Áron 1922. március 20-án hunyt el Kiskunhalason. Irodalmi tevékenysége fordításai révén jelentős, de igazi tudományos elismerést nyelvészként szerzett. Szilágyi Sándorral és Salamon Ferenccel együtt 9 kötetben adta ki a Török-Magyarkori Okmánytárat, Budenz Józseffel és Szarvas Gáborral pedig a Nyelvemléktárat. A régi magyar irodalom egyik legjelesebb kutatójává vált, s nevéhez fűződik több 16. századi író (Tinódi Lantos Sebestyén, Ilosvay Selymes Péter, Balassi Bálint) műveinek kiadása. Emlékét Kiskunhalason a tiszteletére állított szobor és a nevét viselő református gimnázium őrzi.

56