Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

VI. Szüleim története - A müncheni évek

Itt meg kell említenem, hogy ennek az ügynek a sikeres befejezése ügyvédünk, dr. Bleyer György221 érdeme volt, aki már 10 éve intézte családunk különböző ügyeit, elkezdve az amerikaikkal szemben támasztott kárpótlási igényünktől, a nyugdíjon, az állampolgárságon és a LAG-kártérítésen keresztül egészen Diti válásáig. Mindezeket az ügyeket nagy pontossággal, elkötelezettséggel, ügyességgel és szakértelemmel intézte végig, a sikeres befejezésükig. Ezt bizonyítja a tömérdek sok levél, beadvány, perirat, amelyeket apám rendszerezve gyűjtött és amelyeket az utóbbi időben átnéztem. Persze némelyik ügy hosszú ideig húzódott és ez szüleim türelmét kemény próbára tette. Anyám néha különösen türelmetlen volt, és ilyenkor Bleyert hiányzó rámenősséggel, körülményességgel, sőt ügyedenséggel vádolta. A családi körünkben egyszer, a szemrehányásai hevében, „hülye Bleyer”-nek emlegette, amit mi egyrészt meglepődve, de másrészt szórakozva vettünk tudomásul. Erre hivatkozva mi is sokszor otthon, ha róla volt szó, tréfából „hülye Bleyer”-nek emlegettük, annak ellenére, hogy mindannyian meg voltunk győződve, hogy ügyvédünk a tőle telhetőén legjobban intézi a dolgainkat. Bleyer doktor mindig a korrektség és a hozzáértés példaképe volt jogi és ügyintézési kérdésekben és utólag sajnálom, hogy — ha tréfálva is — ezzel a nem méltó jelzővel illettük.

1959 augusztus végén Diti autóján az egész családunk a Cőte d’Azur-re utazott.

Az Olasz és Francia Riviérán hajtottunk végig, meglátogatva a híres tengerparti városokat: San Remo, Monte Carlo, Nizza,

Cannes. Beaulieuben egy hétig egy kis panzióban laktunk és bejártuk a környező érdekes városokat és a változatos vidéket, a tengerpartot, a félszigeteket és a part mögötti hegyeket. Szüleim nagyon élvezték ezt az utazást, végre láthatták a legendás üdülőhelyeket. A Route Napoléonon indultunk hazafelé és Genfben meglátogattuk Mar- kóczy Marikát, aki ott lakott és az egyetemen kémiát tanult.

Az iskolaév kezdetén, 1959 szeptemberében, jelentkeztem spanyol nyelvtanulásra. Ez Erich Milleker padtársam ötlete volt, és nem az iskolában történt a tanítás, hanem a Spanyol Kultúrintézetben, amely az éppen újra felépülő Királyi Palotában volt elhelyezve. Erichhel és még egy osztálytársammal jártunk oda hetenkint egyszer este. Az iskolában a tanrend egy új matematikai témái okoztak nekem fejtörést, az infinitesimal- számítás (azaz integrál- és differenciál-számítás) és az analitikus geometria. A fejtörés onnan származott, hogy az első órákon nem figyeltem eléggé oda, illetve nem értettem

221 Édesapja, Bleyer Jakab (1874-1933), 1905-ben egyetemi magántanár Budapesten, 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1908-ban egyetemi tanár Kolozsvárott, 1911-ben Budapesten a Német Irodalom Tanszék vezetője. A Tanácsköztársaság bukása után 1919-1920 a Nemzeti Kisebbségek tárcanélküli minisztere volt különböző kormányokban. Azután megint mint egyetemi tanár működött és a német kisebbség kulturális jogaiért küzdött. (Lásd Wikipedia-Lexikon „Bleyer Jakab” szócikke)

529