Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
VI. Szüleim története - A müncheni évek
magyarul is. Ha2afelé meglátogattuk Hans Harrauer barátunkat Kremsben és két napot töltöttünk vele és családjával. Egy további érdekes út volt a brüsszeli Világ- kiállítás meglátogatása a pünkösdi iskolaszünetben. A Rajna mentén utaztunk és meglátogattuk Worms és Speyer városait a csodálatos középkori dómokkal. A belga főváros régi részeinek a pompája és a modern negyedek lüktető forgalma nagyon imponáló volt. A Világkiállításon megcsodáltuk az „Atomium”-ot és a nagy országok pavilonjait és a magyar pavilon éttermében megebédeltünk. Hazatérésünk után következett számomra az 1957/58-as iskolaév vége. Az osztályomból a diákoknak kb. a fele kimaradt, ugyanis a középiskola hatodik osztálya elvégzésével elértük a „kisérettségit”. Sok fiú ezután szakmát tanult, mert szülei úgy akarták, vagy azért, hogy gyorsabban juthasson saját keresethez. A következő iskolaévben különben megszűnt a főreáliskolám „együttélése” a Wilhelms- Gymnasiummal. Egy új iskolaépület készült el ugyanis számunkra az Angol Park mellett. Az én jegyeim is tűrhetően alakultak és nyugodtan készülhettem a nyári nagy szünetre. A szünet nagy élménye egy kéthetes olaszországi út volt Dirivel. Kettesben elutaztunk az adriai tengerpartra, Riccioneba, ahol kiélveztük a napot, a strandot és a tengert. Hazafelé ellátogattunk Firenzébe és megnéztük Sienat, Pisát és Luccat. Tele élményekkel tértünk vissza Münchenbe, ahol már kezdődött is az iskola. 1958 szeptember elején az iskolánk egy új épületbe költözött, egy modern házba, vadonatúj tantermekkel, padokkal. A régi iskolában ugyanis kb. 30-40 éves padokban ültünk, amelyeken diákok generációi otthagyták a tintafoltjaikat, bicskafaragásaikat. Imponáló volt a tágas aula, a korszerű tornaterem, a mindenféle műszerekkel felszerelt fizika- és vegytantermek, a nagy iskolaudvar. Ebben az évben vége volt az orosz tanításnak, ezért jelentkeztem az önkéntes franciaórákra. Ez, hála Frl. Messner egykori tanításának, nem esett nehezemre és a következő évben is folytattam. Az iskolában egészen jól haladtam, de a számtan mellett a latin egyre nagyobb problémákat okozott számomra, most fizettem meg az előző évek lustálkodásának az árát. Keményebb tanulással próbáltam behozni a mulasztást. Erich Milleker volt a padtársam és ő segített nekem azzal, hogy együtt tanultunk. Akkor a tanrend szerint Gaius Julius Caesar „De bello Gallico”-ját olvastuk és fordítottuk latinból. Egész délutánokat töltöttünk az anyag fordításával és lassan a dolgozatokért jobb jegyeket kaptam, úgyhogy ez a probléma is megoldódott. 1959 elején egy új „családtagot” kaptunk, egy kutyát. Anyámnak az az ötlete támadt, nekem egy háziállat, egy kutya, kellene. Apám és Diri ellene voltak, nekem tetszett az ötlet. Az lett a vége, hogy egy hirdetésre anyám megvett egy egy és fél éves fajkutyát, egy 527