Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

VI. Szüleim története - A müncheni évek

engedte Bimstinglt és, hogy ne történhessék további bántódása, rendőrrel kísértette haza. Birnstingl a háború után a Kommunista Pártban karriert futott be. Birnstingl, mikor meglátta Tivadart 1957-ben az utcán, érdeklődött helyzete felől. Tivadar elmondta a helyzetét, hogy nincs állása és nyugdíjat sem kap. Erre Birnstingl segíteni akart. Mivel ő az új rendszerben befolyásos ember volt, a „Partizán Szövetség” egyik vezetője, elment különböző kormányhivatalokba (Nyugdíj-Intézet, Honvédelmi Minisztérium, stb.) és követelte, hogy adjanak Tivadarnak nyugdíjat. Hosszas utánjárás után Birnstingl elintézte, hogy Tivadar egy minimális öregségi nyugdíjat kapott (500 Ft-ot, a hosszú szolgálati ideje beszámítása nélkül). Ez azonban komoly javultás volt helyzetükön, most már nem Aladárnak kellett egyedül megteremtenie a megélhetést. Tivadar ezenkívül lottó- és totó-cédulák árusításával keresett egy kis pluszpénzt.

Aladár komolyan kezdett udvarolni Valinak. Megismerkedett Vali szüleivel is, akik tartózkodóan nézték a kapcsolatot, hiszen Aladár börtönviselt ember volt, egy de- klasszált családból származott. Vali apja, Tóth Gyula, megkeseredett, nehéz életű ember volt. Egyszerű, sokgyermekes családból származott. Apját már gyerekkorában elvesztette, anyja éjjel-nappal dolgozott, hogy felnevelje a gyerekeit. Gyula tehetséges gyerek volt, anyja előteremtette a lehetőséget, hogy fia gimnáziumba járhasson. Alighogy leérettségizett, kitört az I. Világháború, Gyulát behívták katonának. Innsbruckban a Császárvadászoknál kapta a kiképzését, onnan a galíciai frontra vezényelték, ahol 1914 végén mint zászlós orosz hadifogságba került. A háború végén nem szabadult ki, hanem még további négy évig mint túszt tartották fogva a szovjet hatóságok. Csak 1922-ben szabadult, amikor a magyar kormány kicserélte elítélt kommunista politikusokért. Kitanulta a könyvelést és vasszorgalommal feldolgozta magát hites könyvvizsgálóvá. Az 1930-as években polgári egzisztenciát teremtett, és házasságot kötött Gerzanics Melániával. Két gyerekük született, egy fiú, Lóránt 1937-ben, és egy kislány, Valéria 1938-ban. Nagy erőfeszítéssel házat vettek Miskolcon és egy kis öröklakást Budapesten. A háború végén ő is deklasszált elemnek számított, félnie kellett, hogy elveszti állását. Gyerekeit szigorral nevelte, nagy elvárásai voltak velük kapcsolatban. Mindenáron akarta, hogy egyetemet végezzenek. Az érettségi után azonban, mint osztályidegeneket, nem vették fel.

Az 1956-os forradalom után a húsz éves, addig segédmunkákat vállaló Lóránt nyugatra menekült. Szüleinek nem szólt, csak húga, Vali tudott róla. Apja nagy csapásnak fogta fel Lóránt „szökését”, nem tudta megbocsájtani neki, hogy otthagyta családját. Annál nagyobb szigorral őrizte azután kislányát, Valit. Ebben a helyzetben lépett fel Aladár, akit Tóth Gyula nem talált megfelelő partnernek lánya számára. Elutasító véleményét a következő érvekkel indokolta: Aladár büntetett előéletű, deklasszált családból származó, képesítés nélküli fiatalember, aki családjának nem fog tudni tisztességes jövőt nyújtani. A két fiatal ennek ellenére nemcsak tartotta a kapcsolatot, hanem egyre szorosabbra fűzte. Ebből állandó feszültség támadt Vali és apja között, hiszen ő még évekig szüleivel lakott együtt. A nehéz helyzet sokáig tartott, egészen 1961-ig, amikor

517