Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

VI. Szüleim története - Az első emigrációs évek

Holzmann Irén és édesanyja Rázus Irén. A következő személy édesanyám, aztán Diti és a sor végén dr. Szentgyörgyi.

Ez a magyar orvos még mindig az egész gyereksereg orvosa volt. Róla egyszer az

1960-as években szó volt anyám és Diti között és anyám akkor megemlítette, hogy Szentgyörgyi 1947-ben, apám fogsága idején, megkérte tőle Diti kezét. Anyám, Diti fiatal korára — 16 éves volt akkor — és a nagy korkülönbségre hivatkozva, visszautasította a kérőt és Ditinek nem is említette a dolgot. Amikor Diti majd 20 évvel később megtudta az ügyet, érdekesen reagált. „Én akkor hozzámentem volna.”, mondta, anyám nagy csodálkozására. Szentgyögyivel, leánykérési kudarca ellenére, megmaradt a jóviszony, sokszor volt nálunk, amíg 1950-ben ő is kivándorolt.

A nap, amelyen a fénykép készült, számomra különben egy fájdalmas élménnyel végződött. A fényképezés után felmentünk Holzmannékhoz, akik egy nagy parasztház padlásán laktak. Holzmannék lakása előtt a padlásnak volt egy része, ahol a háziak mindenféle limlomot tartottak. Ott fogócskáztunk a három Holzmann lánnyal és a Galiotti gyerekekkel. Remekül lehetett elbújni a különböző pókhálós, ódon bútorok, ládák, kosarak között. Amikor én voltam soron, hogy elkapjam a játszótársaimat, éppen Holzmann Jutkát vagy Évát kergettem. Már majdnem elkaptam, de ő ügyesen félreug- rott és én rácsaptam a jobb tenyeremmel egy öreg ajtóra, amelyet valamely bútorhoz támasztottak. Éles fájdalom villant át a testemen. Az ajtóból néhány rozsdás hosszú szög állt ki, és én egyet eltaláltam a tenyerem közepével. A kezemet nem is tudtam elvenni, csak bámultam a szöget, amely a kezem hátán állt ki, és ordítottam a fájdalomtól és az ijedtségtől. A felnőttek rohantak a kiabálásomra, óvatosan lehúzták a kezemet a kb. 6-7 cm hosszú szögről és bekötözték. A mai napig egy kis fehér pont látható a tenyeremen ott, ahol a szög átment a kezemen.

Ez nem az egyetlen kalandom volt, amellyel gondot okoztam a szüleimnek. Gyerekfejjel sokszor nem ismertem fel a veszélyeket, amelyek fenyegettek. Sokat voltam lent az utcán, ahol a házbeli, meg a szomszéd házak gyerekeivel játszottunk. A ház mögött volt egy udvar, amelynek sarkaiban mindenféle deszkák, gerendák, tartályok, ládák, csövek, dobozok, stb. lim-lomszerű (de elbújásra nagyon alkalmas) dolgok voltak találhatók. A ház mellett pedig egy hosszú, bokrokkal szegélyezett folyosó vezetett el. Végül a ház előtt egy kisebb kert volt, tele bokrokkal és apró fácskákkal. Ez a terep volt a gyerekek játszótere, ahol labdáztunk, fogócskáztunk, bújócskáztunk vagy „Räuber und Schandi”-t játszottunk. Ez utóbbi játék volt Bajorországban a gyerekek kedvence, mert nem igényelt felszerelést, csak egy pár rejtekhely kellett, ahol el lehetett

429