Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

VI. Szüleim története - Az első emigrációs évek

Párt (MKP) még csalással sem tudott jobb eredményt elérni, mint a szavazatok 22%-át. Ezért, a következő évben zsarolással és hitegetéssel kikényszerítették a Szociáldemokrata Párttól az MKP-val való egyesülést, megalakítván a „Magyar Dolgozók Pártját”, amelynek azután már többsége volt az országgyűlésben. Koncepciós perekkel és közönséges erőszakkal megfélemlítették a többi parlamenti pártot, a kisgazdákat, a parasztpártot és a polgári pártokat, amelyek esetleges riválisok lehettek volna. Vezetőiket összeesküvéssel, kémkedéssel vádolták és bebörtönözték, illetve menekülésre kényszerítették, többeket a szovjetek által elhurcoltattak. Aztán a katolikus szervezeteket támadták meg, kémkedéssel vádolva, és börtönbe vetve Magyarország hercegprímását, Mindszenty József bíborost.

A kommunistákkal ellentétben álló, különböző társadalmi csoportosulások fokozatos felszámolását a kommunista vezér, Rákosi Mátyás, „szalámi-taktikának” nevezte. Végül „belső tisztogatást” végeztek a kommunista párton belül is, és a Rákosiék által megbízhatatlannak megítélt funkcionáriusokat börtönözték be. Rajk Lászlót és a hadseregben több a kommunisták által kinevezett tábornokot kémkedés vádjával kivégeztették. Most már minden elképzelhető ellenzéket elnémítottak, és 1949-ben totális diktatúrát vezettek be. Magyarország „népköztársaság” lett, és az új alkotmányban előírták szovjet mintára az egypártrendszert és a tervgazdálkodást.

így alakult tehát a helyzet Magyarországon, de egyelőre még csak 1947 végén tartunk családi történetünkben. A karácsonyt és az újévet végre együtt tölthette famíliánk. Először láttam akkor gyertyás, kis karácsonyfát a lakásunkban. 1948 elején a legtöbb magyar menekült - még mindig kb. kétszázezren éltek Németországban, többnyire táborokban, és kb. hetvenezren Ausztriában - az otthoni viszonyokról kiszivárgó hírek miatt egyre kevésbé gondolt hazamenetelre. Mint Júlia imént idézett válaszából is kiderül, a menekültek jövőjét illetően a kivándorlás lehetősége egyre inkább tűnt fel reális alternatívaként, nemcsak a magyaroknál. 1948 elején a helyzet Németországban még mindig elég kilátástalan volt. A lerombolt országban kevés munkalehetőség akadt, a lakosság nagyrésze még mindig nyomorgott. Ekkor megalakult az IRO (International Refugee Organization), amely lehetőséget nyújtott az áttelepedésre Európán belül (Franciaország, Anglia, Belgium, Hollandia, Svédország, stb.), valamint tengerentúli országokba.

Újsághirdetésekben, falragaszokban toboroztak elsősorban jól képzett, szakmával rendelkező fiatalokat. A magyar menekültek számára eleinte csak a dél-amerikai országok jöttek számításba. Ugyanis az USA, Kanada Ausztrália, Újzéland akkoriban magyarokat még nem fogadott be, Magyarország „ex-enemy country”-nak számított, és oda csak évekkel később nyílt meg a bevándorlás lehetősége. Az IRO a nagyobb városokban irodát nyitott, ahol a kivándorlás iránt érdeklődők tájékoztatást kaptak, és kivándorlási kérvényeket nyújthattak be. Freisinghez legközelebb Münchenben volt ilyen iroda.

Nálunk is összeült a családi tanács, apám megtárgyalta a kivándorlás lehetőségeit Hencivel, Lacival, valamint különböző barátokkal, pl. Gondos Jóskával, Rothen Fran415