Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
délen Szeged elfoglalása után a Dunáig hatoltak előre. Debrecen közelében október elején páncélos csata dúlt, mely mind a két oldalnak súlyos veszteségeket okozott és a harckocsik százai mint füstölgő roncsok maradtak a csatatéren. A front veszélyesen közeledett Budapesthez és ez a fenyegető helyzet Horthyt és kormányát is cselekvésre kényszerítette. Mivel az ország délkeleti része már a szovjet csapatok birtokában volt, és a németek a magyar kormány ismételt sürgetésére sem küldtek elegendő erősítést az oroszok visszaszorítására, a kormányzó elhatározta, hogy Magyarország kilép a háborúból és fegyverszünetet kér. Világos volt előtte, hogy a németek akadályozni fogják ezt a lépést, továbbá azt is tudta, hogy az országot az addig ellenséges csapatok fogják megszállni, amint a fegyverszünet érvénybe lép. Erre vonatkozóan Horthy nem adta fel a reményét, hogy az szovjeteken kívül angol-amerikai csapatok is részt vehetnek Magyarország megszállásában. Ezért szeptember közepén küldöttséget indított fegyverszüneti ajánlattal a délolaszországi Casertaba, az angol-amerikai csapatok olaszországi főhadiszállására. Amit nem tudhatott, ugyanakkor Churchill és Sztálin Moszkvában tárgyaltak. Megegyeztek, hogy — Görögország kivételével — a délkelet-európai országok szovjet érdekszférát képeznek és szovjet megszállás és politikai irányítás alá kerülnek. Churchill ekkor végleg letett egy addig fontolgatott balkáni partraszállás tervéről is. A magyar küldöttséget Casertában tájékoztatták, hogy Magyarországnak fegyverszünet ügyében a Szovjetunióhoz kell fordulnia. Erre Horthy szeptember végén egy további fegyverszüneti küldöttséget indított el, ezúttal már az oroszokhoz. A delegáció Szlovákián keresztül, ahol egy németellenes fegyveres lázadás tört ki, utazott Moszkvába. A szlovák felkelésen kívül a németek augusztus óta egy lengyel felkeléssel is küzdöttek Varsóban, továbbá Finnország szeptember közepén kilépett a háborúból és fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval. Horthy azzal a reménnyel áltatta magát, hogy az ország finn módra fog kiválni a háborúból és a németek békésen kivonulnak. Küldöttei október 8-án aláírták Moszkvában a fegyverszüneti egyezményt. A jól tájékozott németek viszont igyekeztek megtenni a szükséges óvintézkedéseket, hiszen Románia után nem akartak még egy fiaskót. Október elején Budapest környékére vontak el a frontról három hadosztályt, és elővették végső tartalékukat, a nyilas pártot — a hatalomra éhes Szálasival az élen, aki akkor a német követségen rejtőzködött a budai várnegyedben. A németek továbbá tapasztalt náci katonai vezetőket és politikusokat küldtek Budapestre. Ekkor Budapesten egy incidens történt, amely apámat is érintette. A németek ugyanis Bakay Szilárd altábornagyot, a budapesti I. hadtest parancsnokát, 1944. október 8-án hajnalban elrabolták, amikor a dunaparti szállodájába akart belépni. Bakayt Horthy azért nevezte ki erre a posztra, mert náciellenes beállítottsága és Horthy-hűsége közismert volt. Apám beosztottjai — mint nekem később említette — órákon belül kinyomozták, hogy a Gestapo emberei vitték el Bakayt. Apám ezt jelentette a várban. A kormányzó október 15-én délben a rádióban felolvasott proklamáció útján tudatta a lakossággal a tengelytől való elszakadás szándékát, miután megtudta, hogy a németek fiát, ifjabb Horthy Miklóst, aznap reggel elrabolták. Az ifjú Horthyt ugyanis a németek tőrbe 313
