Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

Szálasinak és nyilaskeresztes pártjának. Néha német tisztek is resztvettek a vacsorákon — szüleim elbeszéléseiből a Krupke és Domanski nevekre emlékszem — akiket apám hivatalos ügyek folyamán ismert meg.

Erre az időszakra esik apám nagybátyja, Jeszenszky József halála. Józsi bácsi apám nagyanyjának, Jeszenszky Amáliának az öccse volt, és 1944-ben már túlhaladta a nyolcvanadik életévét. Mint földbirtokos élt Pécelen, teljesen egyedül, mert felesége, Alexandria, és egyetlen leánya, Etelka (Etus), már korábban meghaltak. Jelentős birtok tulajdonosa volt, több háza volt Pécelen, továbbá üzlethelyiségek (többek között egy hentesüzlete is volt), valamint épületek és földek Pécel környékén. A péceliek az idős bácsit nagy tiszteletben tartották, kifejezett népszerűségnek örvendhetett, hiszen hosszú idő ismerték már és a község életében gyakran szerepelt, pl. mint városi tanácsnok. A közelben lakó rokonai gondozták sok szeretettel az idős bácsit az utolsó éveiben, szüleim is sokszor meglátogatták. Mivel közvetlen leszármazottja Józsi bácsinak nem volt, ezért végrendeletében a rokonait nevezte meg Józsi bácsi birtoka örököseiként.

Amikor Józsi bácsi 1944 augusztusában meghalt, apám a pártacédulával együtt meghívást kapott a péceli közjegyzőhöz a végrendelet megnyitása ügyében. Kiderült ugyanis, hogy Józsi bácsi ingatlanjait kilenc unokaöccsére, illetve unokahúgára hagyta, mégpedig egyenlő részekben. így jutott apámra egykilenced rész Józsi bácsi földjeiből, házaiból és üzleteiből. Ugyanilyen kilenced részt kapott Zombory Valérné (Király Éva), Király Bandi, Érdy Tiborné (Herrmann Katalin), Gyenge Tibor, László József, Szűts Lászlóné (Knau Erzsébet) és apám még két további unokatestvére, akiknek neveire nem emlékszem.

Mivel az ingatlanok bérbe voltak adva, az örökösök úgy határoztak, hogy egyelőre nem értékesítik őket, hanem a telekkönyvbe beíratták az egész társaságot, mint egyenként egykilenced örökösöket. Apám nem sokat törődött az üggyel, persze elment nagybátyja temetésére Pécelre és ott találkozott (életében utoljára) a rokonsággal. Azután megküldette magának a rá vonatkozó iratokat, az öröklési végzést, a telekkönyvi kivonatokat. Különben is elfoglalta akkori beosztása Budapesten.

Augusztusban anyámmal és Ditivel megint két hetet töltöttünk Kékestetőn, ami a mellékelt fényképeken látható.

Az ottani szállodában Margit nagyné- ném és Zoli bácsi is meglátogattak bennünket. Én már szaporán beszéltem, csak

310