Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
I. A Thorma ősök
töredékesek és oklevelekből és családi közlésből származnak. Itt szerepet játszhatott az a tény, hogy a Hellebronth család rokonságba került a Thorma családdal, amikor a tábla szerint csopaki Thorma Ferencz 1793-ban elvette tiszabeői Hellebronth Annát. Ez az ág azonban a 19. században két generáció után nyilvánvalóan kihalt, mert fiú-utódok ezután a táblázatban nem szerepelnek. Ezt az a Kempelen-bejegyzés is igazolni látszik, amely arról szól, hogy a „tulajdonképeni (sic!) csopaki ág kihalt”. A Hellebronth-féle adatok viszont azért is érdekesek, mert az ottani családfában feltűnik egy bánóczi Végess Miklós, mint rokona a csopaki Thorma családnak. O Végess Árpád cs. és kir. kamarás őse, akiről Hellebronth megjegyzi, hogy a csopaki Thorma család eredeti nemeslevele az ő birtokában van. Erről a Végess Árpádról a későbbiekben még lesz szó. A csopaki Thorma család egy további családfája 2003-ban tűnt elő, amikor Szakái Aurél szerkesztésében Kiskunhalason megjelent egy „Thorma János 1870 — 1937” című könyv. Ez a könyv Thorma János festőművész életével és művével foglalkozik. A könyv első fejezetében, „A nemes csopaki Thorma család” cím alatt, egy részletes családfa található. Ezt a családfát Ferró Róza, egy Kiskunhalason élő családkutató készítette el, aki már több család leszármazási tábláit készítette el. Erre a munkára Szakái Aurél, a kiskunhalasi Thorma János Múzeum igazgatója kérte fel, aki az említett könyvet összeállította. Ferró Róza a csopaki Thorma család kiskunhalasi ágának adatait kutatta fel. Mint adatforrásokat a Kiskunhalasi Levéltár iratait, valamint a Református Lelkészi Hivatal és a Római Katolikus Plébánia anyakönyveit használta. Mivel a kiskunhalasi ágban több mint kétszáz évig a legtöbb családtag ebben a községben élte le életét, Ferró pontos és nagy mennyiségű adatokra talált. Kutatómunkája nem csak a Thorma nevet viselő fiúgyermekek utódaira terjedt ki, akik a Thorma-nevet tovább tudták vinni, hanem a lánygyermekek utódaira is, úgyhogy az általa szerkesztett családfában, mint ő maga megállapítja „kitűnik, hogy házasságok révén milyen sok család került egymással kapcsolatba”. A 19. század második felében a Thorma család több tagja elhagyta Kiskunhalast. Ezekben az esetekben Ferró Róza és Szakái Aurél felvették a kapcsolatot a Magyar- országon elérhető Thorma leszármazottakkal és így nemcsak ezen személyek és felmenőik adatait tudták felvenni a családfába, hanem közléseik alapján azoknak a rokonoknak az adatait is, akik pl. külföldön éltek, vagy élnek. így került az én nevem is a családfára, mivel a Budapesten élő, már ez írásom elején megemlített Thorma Judit unokanővérem megadta az én közelebbi családom adatait. A Ferró Róza által összeállított családfa különben nagy mértékben tartalmazza a Kempelen-féle családfa adatait, de sokkal részletesebb. Azonkívül feltünteti azt a két generációt is, amely Kempelen táblázatában a család egyik ágából kimaradt. Ferró Róza érdeme, hogy nemcsak egy teljes családfát állított össze, hanem annak grafikai ábrázolását egy terjedelmes szövegrésszel egészítette ki, amely számos fontos, az ábrázolt személyekkel kapcsolatos eseményről (keresztelés, esküvő, elhalálozás, betegség stb.) számol be. Ezek a különböző anyakönyvi feljegyzésekből származó szövegadatok az én munkám számára rendkívül hasznosaknak bizonyultak, különösképpen a 18. és 19. 31
