Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
Ezzel elértünk az 1943-as év végére, melyben sok fontos esemény történt az országban és világviszonylatban is. A keleti arcvonalon 1943 elején válságos helyzet keletkezett. Már 1942 novemberében három teljes szovjet hadsereg lendült támadásba és két nap alatt bekerítette Sztálingrádban a 6. német hadsereget. A németek két szárnyán védő 3. és 4. román hadsereg órák alatt szétforgácsolódott. A körülzárt 6. német hadsereget légi úton tervezték ellátni, de a légihíd a szükséges utánpódásnak csak egy töredékét tudta biztosítani. Decemberben egy német páncélos hadtest megkísérelte a gyűrűt áttörni, de a szovjetek ezt a felmentő kísérletet visszaverték. A németeknek vissza kellett vonni az összes csapatot a Kaukázusból, melyeket az elvágás veszélye fenyegetett. December végén a Sztálingrádtól északra fekvő 8. olasz hadsereget is szovjet támadás érte, és visszavonulásra kényszerítette. 1943. január 12-én a magyar 2. hadsereget is megtámadták az oroszok, a Don folyó menti hídfőkből kiindulva. A rosszul felszerelt magyar katonák védelme a 30 fokos hidegben az orosz túlerő nyomása alatt napokon belül összeomlott, és január 17-én megkezdték a visszavonulást, mely sok helyen futássá, meneküléssé fajult. A felszerelés javarésze odaveszett, több tízezer magyar katona esett fogságba. Februárban 150 km-re a Dontól nyugatra szedték össze a hadsereg maradványait. A több mint 200.000 főből álló 2. magyar hadseregből kevesebb mint a katonák egyharmada tudott megmenekülni. Február 2-án a Sztálingrádban körülzárt német csapatok is megadták magukat. A sztálingrádi csata és a Don menti harcok folytán a Tengelyhatalmak oldalán több mint 400.000 német, 200.000 román, 130.000 olasz és 140.000 magyar halt meg, sebesült meg, vagy esett fogságba. A szovjetek vesztesége több mint egy millió embert tett ki, de az 1942/43-as téli csaták gigászi, történelmi küzdelme fordulópont volt a háborúban, mely után a Tengelyhatalmak hadseregei már nem tudtak komolyabb sikereket elérni, hanem csak a folyamatos visszavonulás maradt hátra számukra. Áprilisban a magyar csapatokat hazaszállították, csak néhány hadosztály maradt megszálló csapatként, csökkentett állománnyal Ukrajnában. Kállay Miklós, a magyar miniszterelnök ezután megkettőzte titkos fáradozását, hogy Magyarországot kivezesse a háborúból. A magyar katonaságot az országban akarta tartani, és szilárdan ellenállt a német vezérkar követelésének, hogy újabb csapatokat küldjön az orosz frontra. Amikor pedig 1943 júliusában az angol-amerikai csapatok partraszálltak Szicíliában (miután a német-olasz erők Afrikában megadták magukat), Kállay a semleges országok diplomáciai csatornáin keresztül felvette a kapcsolatot a Szövetségesekkel. Felajánlotta Magyarország fegyverletételét, és megadását arra az esetre, ha a Szövetségesek a Balkánon partra szállnának és elérnék a magyar határt. Mindenáron el akarta kerülni, hogy szovjet csapatok szállják meg az országot. Angol-amerikai tárgyalópartnerei eleinte bizalmatlanok voltak, de aztán kiépítették a kapcsolatot és titkos katonai misszió Magyarországra küldését is kilátásba helyezték. Kállay ezt megelőzően, 1943 áprilisában találkozott Mussolinivel Rómában és akkor — mint emlékirataiban írja — javasolta neki, hogy az olaszok és a magyarok együtt egy önállóbb, a németektől függetlenített politikát 294
