Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

Az eset mutatja, hogy mennyire foglalkoztatta akkor a „fajelmélet” az embereket és nyilván más családokban is problémákat, sőt tragédiákat okozott. Az mindenesetre biztos, hogy ma sem nekem, sem sok más magyarnak nem lennének meg az ősök okmá­nyai, ha nem kényszerítette volna ki ezt a „családkutatást” a politikai helyzet. Nagy meglepetést okozott a családban, amikor Schäffler Júlia unokanővérem 1943 kora tavaszán bejelentette, hogy ismét megházasodik. A férjjelölt dr. Ipolyi Ferenc orr-torok-gége-orvos volt, aki már ismerős az előbbiekből, mert ő végezte néhány évvel előbb Diti mandulaoperációját. Feri már évek óta a család jó barátai közé tartozott, mindenki becsülte orvosi tudását, szeretette méltó természetét. Jól menő magán- prakszisa volt a főváros szívében, az Apponyi téren, jómódban élt, szenvedélyes autó­vezető volt és — mint nekem évtizedekkel később mesélte — minden évben új Merce- desre cserélte ki kocsiját. Agglegény volt, akkor 39 éves. Néhány héttel Júlia Magyaror­szágra történt visszaköltözése után meg­kérte a kezét. És — az akkor 27 éves — Júlia „igen”-t mondott. A családtagok megle­pődtek, hogy Júlia ilyen hamar férjhez megy első férje halála után, néhányan meg is szólták ezért. De Ferit nagyon szerette mindenki, és végül általános volt az öröm, hogy Júlia ilyen jó férjet talált. Feri örök­befogadta Júlia fiát, a kis Flarald Ruffot. Nyárra már Júlia másállapotos volt, és az év végén egy kisfiúk született, Balázs unokaöcsém, és másfél évre rá még egy fiú, Péter unokaöcsém. No de erről majd később. 1943 elején készült különben a mellé­kelt kép, amelyen nagymama három unokájával látható, Dodóval, Difivel és Öcsivel. Meghitt boldogságot sugároz a mosolygó társaság. Ugyanis mindhárom unoka nagyon szerette nagyanyját, sokszor mondták nekem külön-külön, hogy nagymama személye a megtestesült jóságot és szeretetet jelentette nekik. 1943 május végén Difinek egy kellemetlen ügye támadt a Németbirodalmi Iskolá­ban. Egy szép napon ugyanis az osztályával, tanárok kíséretében, kirándult a budapesti Keleti Pályaudvarra. A gyerekek tanáraikkal egy csoportban álldogáltak valamelyik peronon, ahová éppen befutott egy vonat. A vonaton német katonákat szállítottak, valószínűleg a keleti arcvonalra mentek, vagy onnan jöttek. Akkoriban sokszor haladtak német katonai szállítmányok Magyarországon keresztül Oroszország felé. Diti osztály­társaival nézte a katonákat, amint szerelvényük mellett álldogáltak, társalogtak, cigaret­289

Next

/
Thumbnails
Contents