Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
konzervatívok voltak, bíztak a mindenkori kormányban. Ennek ellenére érezték a szociális reformok szükségét, de a baloldaltól idegenkedtek, a kommunizmust pedig egyszerűen a legnagyobb veszélynek tartották. A szélsőjobboldal szociális szólamai inkább hangzottak számukra meggyőzőnek. A zsidókérdésben semleges álláspontjuk volt, egyrészt ragaszkodtak zsidó rokonaikhoz (pl. Király Andor, apám nagybátyja) és barátaikhoz (pl. Ruttkai Antal, a Divatcsarnok áruház tulajdonosa), másrészt túlzottnak tartották a zsidóság befolyását a gazdasági életben100. Pártpolitikailag nem kötötték le magukat, különben is tiltotta a törvény, hogy rendőrök pártok tagjai legyenek. A rendőrség pártatlanságának ezt a szabályát a ferenc-józsefi korszak örökségeként a Horthy- rendszer is megtartotta. 1943 elején érkezett szüléimhez Hans Ruff, Júlia unokanővérem férjének a halálhíre. Hans, mint a német Luftwaffe őrnagya szolgált az orosz fronton. Már két évet töltött ezen a hadszíntéren, ezalatt őrnaggyá léptették elő, és számtalan bevetése volt a 2000 km hosszú front minden szakaszán. Jóformán minden repülőgéptípust kipróbált, de elsősorban vadászgépeken meg zuhanóbombázókon repült bevetéseinél. Bátorsága és harctéri sikerei magas kitüntetéseket eredményeztek, végül egy repülőezred parancsnoka lett. Mivel a Luftwaffe vezérkarába való átvételét már tervezték, 1942 végén már csak kevés (két-három) bevetésre volt beosztva. Ekkor lőtték le Leningrád felett. Az egész családban mély megdöbbenést váltott ki a rokonszenves, kb. 35 éves fiatalember tragikus halála. Júlia mély gyászban jött haza szüleihez Budapestre, az összes családtag részvéte övezte a 27 éves özvegyet. Kisfiát, Ruff Haraldot is magával hozta, azt határozta, hogy egyelőre megint szülei mátyásföldi villájában fog élni. A képen Haraldot látni, persze 1943 elején már nagyobb ,------------------------------. volt, a fénykép egy-két évvel előbb készülhetett. Anyám, akit nagyon megrendített Hans halála, ebben az időben látogatóba ment Zombory Évához, apám unokahúgához. Ott is elmondta a tragikus hírt, hiszen Éva férje, Valér is repülő volt. Őrnagyi rangban szolgált a Magyar Honvédségnél, de repülni már nem lehetett neki, mert már a háború kezdete előtt több légibalesete volt és súlyos sérüléseket szenvedett (hétszer zuhant le, vagy ugrott ki a zuhanó gépből, több ezüst bordája volt, és a koponyájába is egy ezüst lemez volt beillesztve). Éva és Valér megrendüléssel fogadta a hírt, ők is ismerték és szerették Hansot. Náluk volt éppen Éva anyja, Király Andorné, Herrmann Aranka, apám nagynénje (becenéven Himpike néni). Anyám őt is kérdezte, hogy nem tartja-e nagy tragédiának Hans halálát? Erre azt válaszolta: „Nem. Én azt kívánom, hogy dögöljön meg minden német!” 100 Horthy Miklós, Emlékirataim, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1990, 229. oldal (a kormányzó kifejti, hogy az ország lakosságának 6-7%-át kitevő zsidóság „ ... a nemzeti jövedelem 25%-át mondhatta magáénak.”) 285
