Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
földszintes lakóépületet, a kb. 100 méter hosszú istállót, valamint több melléképületet, pl. egy magtárat és egy kukoricagórét. A ház és az istálló téglából épült, és eléggé elhanyagolt külseje volt, többek között a málladozó vakolat miatt. A magtárat és a górét fából építették. A lakóházban addig a bérlő és családja lakott, akiknek Zichyék már felmondtak és akik a nyár folyamán, az aratás után, melyet még a bérlő értékesíthetett, kiköltöztek. Rajtuk kívül, elkülönített részben mezőgazdasági munkások is laktak a házban, többek között a Králl család. Králl István (Pista) az előmunkás volt a birtokon, aki a többi dolgozót irányította. Felesége is résztvett a munkában, rajta kívül még két nő alkotta a földműves cselédséget. Egy Majorosiné nevű asszony pedig a háztartást, főzést, takarítást végezte. Králléknak két kis gyereke, Jenő és Katalin is ott lakott. Az istálló több részből állt, négy-öt ló, illetve csikó és kb. tíz tehén állt benne, melyeket szüleim megvettek a bérlőtől. Egy tágas disznóól és egy nagyobb baromfiól is volt az istállóépületben, valamint mezőgazdasági szerszámok és lóvon-tatású járművek (hintó, szekerek, ekék, vetőgép, hengerlő, stb.). Szüleim nagy lelkesedéssel láttak neki az új feladatnak, annak ellenére, hogy addig nem volt tapasztalatuk a mezőgazdaságban. Természetesen valamilyen hasznot hajtó működést akartak kieszközölni a birtokkal kapcsolatban. Az is világos volt, hogy mint munkásokat, Krállékat és a többi mezőgazdasági munkást tovább alkalmazzák, órájuk tapasztalatuk és munkaerejük miatt feltédenül szükség volt. Különböző elképzeléseket vitattak meg a gazdálkodást illetően. A földterületet gabonával, kukoricával és lucernával tervezték bevetni. A súlypontot az állattenyésztésre kívánták helyezni, a nagyobb jövedelmezési valószínűség és a földterület viszonylag kis kiterjedése miatt. A teheneket tejtermelésre szándékozták felhasználni, a lovak pedig a járművek vontatására voltak szükségesek. Mint új jövedelmezési forrást sertéseket kívántak tenyészteni, melyeket még be kellett szerezni. Anyám azonkívül fejébe vette, hogy csirkékkel egy nagyobb baromfitenyészetet kezd. Hosszú távlatban egy tyúkfarmot akart létesíteni a Sáncpusztán. Hogy ezeket a beruházásokat megvalósíthassák, és amellett az épületek renoválását is keresz- tülvihessék, tőkét kellett előteremteni, miután az örökségből származó öszeget elhasználták a birtok megvételére. Kézenfekvő volt, hogy e plussztőke megteremtésére a balatonszárszói nyaraló értékesítése volt a legalkalmasabb. A nyaralóra különben is most már alig volt szükség, hiszen a család a nyári hónapokat ezentúl úgyis a Sáncpusztán kívánta tölteni. 1941 nyarán szüleim eladták a nyaralót és ezáltal meg volt a szükséges tőke az adonyi beruházáA balatonszárszói ház vételárából elsősorban az adonyi lakást hozták rendbe. A falakat kifestették, új padlót fektettek le, a konyhát modernizálták, fürdőszobát rendeztek be, és más javításokat hajtottak végre, úgyhogy kellemes lakásviszonyok alakultak ki. Szárszóról átvitették a bútorokat és kiegészítették új szerzeményekkel, mivel az adonyi lakás tágasabb volt a szárszóinál. Például zongorát is felállítottak, hogy Diti Adonyban 271
