Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

eseményekre utalást91. A hadjárat után Károly leszerelt és hazament, ahol ismét a mosodájában dolgozott. Hogy szüleim nem tudták meg már 1941-ben ezeket az eseményeket, feltehetően azon múlott, hogy az anyám és Károly bátyja közti viszony az örökségi ügy miatt elhidegült, és évekig csak kevés kapcsolat volt közöttük. Anyám tudott Károly katonáskodásáról a Délvidéken, de az nyilván nem említett neki részleteket az akkori eseményekről.

Egy másik rokon, aki személyesen mondta el évtizedekkel később emlékeit a délvidéki bevonulással kapcsolatban, Galiotti Henci unokabátyám volt. O akkoriban hadgyakorlaton volt Szeged környékén, miután alakulatát mozgósították a jugoszláv helyzet feszültsége miatt. 1941 április elején egysége éppen gyakorlatozott a laktanyájuk melletti réten, amikor egyszerre óriási dübörgéstől rezgett a levegő. Százszámra szálltak el a fejük fölött a német repülőgépek, háromszögű hadialakzatban, mintha légibemutatót tartanának. Ugyanakkor az országúton látható volt a német tankok, a vonatok ágyúk és a csapatokat szállító teherautók végeláthatadan felvonulása. A magyar katonák eddig ilyen gépesített hadsereget még nem láttak, hiszen a magyar hadseregben addig a gyalogság menetelt, a lovasság lovon haladt, a tüzérség lovakkal fogatolt vontatóeszközöket használt és az anyagot lóvontatású társzekereken szállították, csak itt-ott tűnt fel egy-egy teherautó. Az I. Világháború óta a magyar hadseregben alig történt korszerűsítés, a felszerelés akkor a németekéhez képest 20 évvel elmaradva volt. Csak kevés reülőgépük volt a magyaroknak, azokat többnyire csak mutatóban használták légiparádékon.

A magyar katonák ámulva, bámulva nézték az órák hosszan tartó felvonulását a német haderőnek, amely aztán néhány nap múlva bevonult Jugoszláviába, és három hét alatt lerohanta az országot. Henci mesélte, hogy a látvány elkápráztatta a magyar katonákat. El sem tudták képzelni, hogy létezhet olyan katonai erő, amely a német hadseregnek sikeresen ellen tudna állni.

Henci alakulata végül is nem vett részt a bácskai bevonulásban, melynek sikeres lebonyolítása után leszerelt, és hazament civil életét folytatni Budapesten, anyja Colortex- gyárában. Ezidőtájt készülhetett a mellékelt fénykép, me91 A Magyar Vitézi Tettek Gyűjteménye című, a M. kir. Hadilevéltár 1942-es kiadásában megjelent katonai szakkönyv 65. oldalán apám a következő feljegyzést találta (egy barátjától kapta kölcsön a könyvet):

„A m. kir. 6. gépkocsizó zászlóaljnál Hoízmann Károly szakaszvezető azzal tűnt ki, hogy ezen a napon (1941 .IV.23.) Palicsfürdőnél, másnap pedig Bácstopolyánál és végül Kulánál, árkászraja élén kiválóan, bátran teljesítette a műszaki felderítéssel járó nehéz feladatot. Jutalmul a bronz vitézségi éremmel tüntették ki.“

266