Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

családjának nag}7 vagyona volt. Mivel a két fiatal változatlanul ragaszkodott a házasság gondolatához, a két anya beleegyezett, hogy eljegyezzék egymást.

Egy évvel az eljegyzés után kitűzték az esküvőt. Természetesen megint ajózsefvá- rosi Plébániatemplomban tartották meg, mely már annyi családi ünnepség színhelye volt. Szüleim is résztvettek, Difivel együtt. A botosfiú szerepe ez alkalommal Markovich Dodónak jutott. Nyalka huszáregyenruhát készíttettek erre az alkalomra a nyolc éves fiúnak (aki azonban nemcsak az esküvőn öltötte magára ezt a mutatós viseletét83). A képen a fiatal házaspárt látjuk az esküvő után a józsefvárosi templom bejáratánál, körülöttük a felsorakozott rokonsággal.

Jobboldalt mellettük Dodó áll, a botosfiú, a már említett huszáröltözetben, mögötte Babus anyja, Soretz Auguszta. Mellette jobbra szüleim, aztán Holzmann Laci és egy ismeretlen felvidéki csinos hölgy, a Soretz rokonságból (őt apám a szeme szögéből figyeli). A kép bal szélén Henci anyja, Margit nagynéném, férjével, dr. Tóth Zoltánnal. Mellette jobbra nagyanyám, Holzmann Julianna, meg sógora, Holzmann Theodor. Előttük Difi nővérem, meg a menyasszony öccse, Soretz Bandi, fehér öltönyben. A többi résztvevőt nem ismerem. Megjegyzendő még a két nagynövésű Zrinyi-sisakos

83 Amint Dodó öccse, Aladár unokabátyám mesélte, Dodó már az esküvő előtt új öltözetében akart díszelegni és apja, dr. Markovich Tivadar kíséretében, egyszer felszállt egy budapesti villamosra, ahol egy tábornokkal találta magát szemben. Dodó nem habozott, hanem összevágta bokáit és szabályszerűen, feszesen tisztelgett a tábornoknak. Erre az egész villamos röhögött. A tábornok feje pulykavörös lett, és Dodó apja felé fordulva olyasvalamit kiabált, hogy „Kikérem magamnak ezt a komédiát! Az egyenruha és a katonaság meggyalázása, ha egy ilyen kölyköt kiöltöztetnek huszárnak és az katonásdit játszik!“ Elkérte Tivadar nevét és másnap a főnökénél emelt panaszt a „hallatlan“ esetért. Tivadarnak nagy fáradságába került ezután az ügyet elsimítani.

250