Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

urna volt, és elsősorban tengerparti meg külföldi üdülőhelyekre korlátozódott. A Balaton, Siófok és Füred kivételével, e tekintetben fehér folt volt a nyaralók térképén.

Valamennyi újságban nagy hirdetések reklámozták a több mint ezer vízparti nyaralótelket a Balaton déli partján. Ennek ellenére nagyon akadozott az eladás. Az ügynökök arra a módszerre tértek át, hogy a potenciális vevőket személyesen keresik fel, mégpedig munkahelyeiken, hivatalaikban, irodáikban. Mivel nagy volt a kínálat és kicsiny a kereslet, a telkek ára alacsony volt, (néhány pengő négyzetméterenkint) és azonkívül az ügynökök mindenféle részletfizetési kondíciókat agyaltak ki, hogy mégis tudjanak üzletet kötni. Egy ilyen ügynök az 1925-ös vagy 1926-os év egy szép napján betoppant mit sem sejtő apám irodájába.

Apám, az akkor 27-28 éves legényember fejében nem támadtak olyan fogalmak, mint „pénzbefektetés” meg „nyaralás családdal”. Az ügynök ezekkel az argumentumokkal próbálta érdekessé tenni ajánlatát a fiatal rendőrtisztnek. Apámnak mégis tetszett a telekvétel ötlete, pláne amikor az árat meg a fizetési feltételeket megtudta, t.i. (emlékezetem szerint) tíz-húsz pengő havi részletért egy vízparti telek tulajdonosa lehetett. Alacsony rendőr fogalmaz ói fizetése ellenére ez az összeg nem okozott nagy megterhelést, havi jövedelmének még egy tizedrészét sem tette ki. Apám tehát kiválasztott egy telket az ügynök által bemutatott fényképek és a felmérési térképrajzok alapján, mely Földvár és Szárszó falvak között feküdt. Azután a közjegyzőnél megkötötték a szerződést. Apám, ha jól tudom, el sem ment megnézni az új szerzeményét. Hanem fizette éveken keresztül a részleteket. Amikor 1934-ben szóba került a balatoni nyaraló terve, utánanézett a törlesztési tervnek és megállapította, hogy a telek ára legnagyobb részben ki van fizetve.

Szüleim 1934 végén leutaztak a Balatonra és szemügyre vették a telket. Tetszett nekik a fekvése és alkalmasnak látszott a tervbevett nyaraló számára. Mindjárt érdeklődtek a környéken megfelelő építész és építkezési vállalkozó iránt. Az építkezés finanszírozására maradt még egy elegendő összeg a mátyásföldi ház eladásából az anyámra eső részből. Találtak is Földváron egy építészt, aki — kívánságaik szerint — egy négyszobás, manzardos házikót tervezett meg. Szárszón megismerkedtek egy ácsmesterrel, Bartos Józseffel, aki elvállalta a ház megépítését, mint fővállalkozó. Ez azt jelentette, hogy ő gondoskodott az alvállalkozó mesteremberekről, kőművesekről, villany- és vízvezetékszerelőkről, stb.

Még 1935 kora tavaszán elkezdődött a munka. Előtte Diti megtette az első ásóvágást, amit a mellékelt fénykép megörökített. Egy jókedvű kislányt látunk télikabátban, aki a füves, homokbuckás ugarba döfi bele az ásót. A háta mögött, a homokos

237