Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

urna volt, és elsősorban tengerparti meg külföldi üdülőhelyekre korlátozódott. A Bala­ton, Siófok és Füred kivételével, e tekintetben fehér folt volt a nyaralók térképén. Valamennyi újságban nagy hirdetések reklámozták a több mint ezer vízparti nyara­lótelket a Balaton déli partján. Ennek ellenére nagyon akadozott az eladás. Az ügynö­kök arra a módszerre tértek át, hogy a potenciális vevőket személyesen keresik fel, mégpedig munkahelyeiken, hivatalaikban, irodáikban. Mivel nagy volt a kínálat és kicsiny a kereslet, a telkek ára alacsony volt, (néhány pengő négyzetméterenkint) és azonkívül az ügynökök mindenféle részletfizetési kondíciókat agyaltak ki, hogy mégis tudjanak üzletet kötni. Egy ilyen ügynök az 1925-ös vagy 1926-os év egy szép napján betoppant mit sem sejtő apám irodájába. Apám, az akkor 27-28 éves legényember fejében nem támadtak olyan fogalmak, mint „pénzbefektetés” meg „nyaralás családdal”. Az ügynök ezekkel az argumentu­mokkal próbálta érdekessé tenni ajánlatát a fiatal rendőrtisztnek. Apámnak mégis tetszett a telekvétel ötlete, pláne amikor az árat meg a fizetési feltételeket megtudta, t.i. (emlékezetem szerint) tíz-húsz pengő havi részletért egy vízparti telek tulajdonosa lehe­tett. Alacsony rendőr fogalmaz ói fizetése ellenére ez az összeg nem okozott nagy meg­terhelést, havi jövedelmének még egy tizedrészét sem tette ki. Apám tehát kiválasztott egy telket az ügynök által bemutatott fényképek és a felmérési térképrajzok alapján, mely Földvár és Szárszó falvak között feküdt. Azután a közjegyzőnél megkötötték a szerződést. Apám, ha jól tudom, el sem ment megnézni az új szerzeményét. Hanem fizette éveken keresztül a részleteket. Amikor 1934-ben szóba került a balatoni nyaraló terve, utánanézett a törlesztési tervnek és megállapította, hogy a telek ára legnagyobb részben ki van fizetve. Szüleim 1934 végén leutaztak a Balatonra és szemügyre vették a telket. Tetszett nekik a fekvése és alkalmasnak látszott a tervbevett nyaraló számára. Mindjárt érdeklődtek a környéken megfelelő építész és építkezési vállalkozó iránt. Az építkezés finanszírozására maradt még egy elegendő összeg a mátyásföldi ház eladásából az anyámra eső részből. Találtak is Földváron egy építészt, aki — kívánságaik szerint — egy négyszobás, manzardos házikót tervezett meg. Szárszón megismerkedtek egy ács­mesterrel, Bartos Józseffel, aki elvállalta a ház megépítését, mint fővállalkozó. Ez azt jelentette, hogy ő gondoskodott az alvállal­kozó mesteremberekről, kőművesekről, villany- és vízvezetékszerelőkről, stb. Még 1935 kora tavaszán elkezdődött a munka. Előtte Diti megtette az első ásóvá­gást, amit a mellékelt fénykép megörökí­tett. Egy jókedvű kislányt látunk télikabát­ban, aki a füves, homokbuckás ugarba döfi bele az ásót. A háta mögött, a homokos 237

Next

/
Thumbnails
Contents