Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
A távolabbi rokonság az 1930-as évek elején Thormajánost, a festőművészt ott hagytuk el, hogy a világháború befejezése előtt ő volt a nagybányai festőiskola vezetője, ahol 1918 nyarán még 129 festő dolgozott, illetve festőnövendék tanult76. A háború vége számára is nagy változásokat hozott. 1918. novemberében, amikor Nagybányán is különböző forradalmi tanácsok vették át a hatalmat, Réti István szerint Thorma Jánossal tíz festő tartózkodott a festőtelepen. Hamarosan elterjedt a román csapatok bevonulásának a híre. Thorma ezért két nagy életművét, az „Aradi vértanúkat” és a befejezetlen „Talpra Magyar!”-t, felgöngyölítve elszállította a debreceni református kollégiumba, ahol a könyvtárban kaptak „ideiglenes” szállást — mintegy 13 évre. Thorma visszatért Nagybányára, amelyet közben román csapatok szálltak meg. Képeinek tárgyai és közismert magyar érzései miatt Thorma gyanús volt a megszállók szemében, 1919 tavaszán házkutatást tartottak a lakásán. A zaklatások ellenére májusban megnyitotta a szabadiskolát. Egyelőre csak hét növendék jelentkezett, de júliusban 30 román növendéket küldött a bukaresti Szépművészeti Akadémia, később 50-re nőtt a tanulók száma. A román hatóságok többször megkísérelték az iskola kisajátítását, illetve valamilyen „nagyobb egységbe” történő bevonását, de Thorma a Nagybányai Festők Társasága 1911-ben létrehozott és bejegyzett alapszabályára hivatkozva el tudott hárítani mindenfajta beavatkozást. Sőt, 1924-ben Szatmárban a román törvényszék elismerte, és megerősítette az alapszabályt és az iskola magánjellegét. A festőkolónia és az új román hatalom közötti viszony az 1920-as évek nagyobb részében békés volt. A növendékek száma lassan emelkedett, 1925 nyarán meghaladta a 150-et. Ezalatt az Regátból érkező ösztöndíjasok száma 30 és 45 között mozgott, míg a többi növendék nagyrésze az erdélyi magyarságból került ki, de Magyarországról is egyre többen jöttek, úgyhogy a magyarok állandóan nagy többségben voltak az iskolában. Thorma János és Réti István váltották egymást az iskola vezetésében, a román növendékeknek tolmács segítségével korrigáltak. Kiállításokat is rendeztek Kolozsvárott, Nagybányán, és később Budapesten. Thorma teljes szíwel-lélekkel mélyedt a munkába, az iskola élete évről évre élénkebb lett. A román hatóságoknak a rend és a dolgok menete ellen nem lehetett kifogásuk, sőt 1924-ben egy minisztériumi kiküldött jelent meg és átadta Thormának a román király kitüntetését: a „Bene merenti” aranyérmét. Az alanti baloldali képen látható a Nagybányai Festőiskola főépülete, és a festőnövendékek munkája a szabadban. A jobboldalin viszont az aktfestés az iskolaépületben, balról a negyedik személy Thorma, korrigálás közben. 1925-ben, életében még egyszer s utoljára, kiutazott Párizsba, ahol fiatalkori élmények éledtek benne fel újra. 1926 elején betegeskedni, mindaddig egészséges szervezete 76 Thorma János életrajzi adatai a következő művekből származnak:- A nagybányai művésztelep, Réti István, Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1994, 38-43, 95-106 oldal.- THORMA (képeskötet), Bay Miklós, Boros Judit, Murádin Jenő, Körmendi Galéria, Budapest, 1997- Thorma János 1870-1937, Szerk. Szakái Aurél, Thorma János Múzeum, Kiskunhalas, 2003 221
