Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

I. A Thorma ősök

gák7. A fiúgyermekeket janicsár-kaszárnyákba hurcolták, ahol egy agymosás-szerű átne- velés után az Oszmán Birodalom elitkatonáit képezték ki belőlük. A fogságba esett nemesemberekért viszont a törökök váltságdíjat követeltek rokonaiktól, úgyhogy ebből is jövedelmet húztak. A hódoltsági területen az évtizedek folyamán erősen csökkent a magyar lakosok száma, némely vidékek teljesen elnéptelenedtek.

Az ország nyugati és északi részén továbbra is fennállt a Magyar Királyság, amelynek élén a mohácsi katasztrófa óta Habsburg uralkodók álltak. Ezek a magyar királyok egyúttal a Német-Római Birodalom császárai is voltak. A magyar nemesség a Habsburgoknak juttatta a királyi koronát, mivel remélték, hogy egy nagyhatalom uralkodója kellő erővel tudja majd a törökök elleni harcot folytatni. A Habsburg uralkodók több hadjárattal, illetve háborúval próbálták a törököket a megszállt területről kiverni (a leghosszabb idejű „mérkőzés” a „Tizenöt Eves Háború” volt 1592 és 1606 között), de a nagy erőfeszítések ellenére sem sikerült nagyobb területi előnyt szerezniök. A Habsburgok erőfeszítése mindenesetre elérte, hogy a Magyar Királyság megtartotta területét. Különösen az észak-magyarországi bányavidékért folytak kemény harcok, ennek kiemelkedő gazdasági jelentősége miatt. A hódoltsági terület felé eső határvidék tele volt kisebb-nagyobb erődítményekkel, a végvárakkal, amelyekben állandóan tartózkodott katonaság. A végvári vitézek általában nemesek voltak, sokan a hódoltsági vidékekről menekültek. De voltak köztük szép számmal jobbágyok is, meg városi polgárok, akik vitézi tettekkel próbáltak kitűnni. Ha ez sikerült, jutalomképpen a nemesi rangba való felemelkedésre lehetett kilátásuk. A Habsburg uralkodók vezették ekkor be a nyugati országokban már néhány száz éve szokásosos főnemesi rangokat is Magyarországon. Főleg bárói és grófi címeket nyertek legfontosabb híveik, ritkább esetekben a királyok őrgrófi, és nagyon ritkán hercegi címet is adományoztak. Ezzel megszűnt a nemesek a honfoglalás óta érvényes egyenrangúsága és egy hierarchikus felépítésű, különleges kiváltságokkal rendelkező arisztokrácia került a köznemesek fölé, akik továbbra is a nemesség zömét alkották.

A harmadik országrész a Magyarország keleti részén fekvő Erdélyi Fejedelemség volt. A mohácsi vészt követő trónviszályok alatt Erdély önnállósította magát. Erdély fejedelmei a magyar nemességből kerültek ki. A fejedelemség több uralkodójának ugyan hűbereskűt kellett tennie a török szultánnak, ennek ellenére messzemenő önnállóságot vívtak ki maguknak. Sokszor ellenszegültek a törököknek és háborúra került sor. Még többször kellett Erdélynek az önállóságát a Magyar Királysággal szemben megvédenie, mert a Habsburgok folyamatosan igyekeztek volt a királyságuktól elszakadt országrészt visszaszerezni. így Erdély állandó hadakozások színterévé vált. A fejedelemség hadseregét, éppúgy mint a királyságét, a magyar nemesség alkotta. Rajta kívül jobbágyok és szabad polgárok is csatlakozhattak a katonasághoz. Hogy pótolják a háborúk vesztesé7 Amikor 2002-ben Egyiptomot meglátogattam, idegenvezetőnk felhívta a figyelmemet néhány délegyiptomi, Asszuán-vidéki falura, ahová a törökök magyarokat telepítettek. Ezek voltak az un. „magyarabok”, akik közben - évszázadok múlva - teljesen asszimilálódtak, arabokká váltak.

21