Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora
1929-ben anyám befejezte az iskolát és tanítónői diplomát szerzett. Az kép a tanítónőképesítő vizsga résztvevőinek tablójára készült, az iskolában előírt matrózegyenruhában. A vizsgabizottság által kiállított bizonyítvány szerint édesanyám a „szabály- szerű követelményeknek megfelelt, őt magyar tannyelvű elemi népiskolákban való tanításra képesítettnek nyilvánítjuk.” A bizonyítvány szerint a következő tárgyakban „jeles” eredményt ért el: hittan, neveléstan, egészségtan, rajz, szépírás, zene, kézimunka és testgyakorlás. „Jó” eredményt mutatott a tanítástan, mennyiségtan, test- és élettan, német nyelv, fizika, gazdasági ismeretek, közgazdaságtan és ének, míg „elégséges” eredménye volt a magyar nyelv és irodalom, történelem, alkotmánytan, földrajz, valamint lélektan és logika nevű tárgyakban. Mint anyám elmondta, a leendő tanítónőknek a két utolsó iskolaévben nevelési és tanítási gyakorlatokat is kellett végezniök. Ez azt jelentette, hogy minden héten különböző budapesti népiskolákban kellet órákat tartaniuk, tanáraik felügyelete alatt. Anyám szeretett a kis elemi iskolás gyerekekkel foglalkozni, és ősszel el is akart kezdeni tanítani egy elemi iskolában, de szülei lebeszélték, mivel a Tiborral való eljegyzés a küszöbön állt, és mert a házasság biztosan a következő iskolai év vége előtt fog bekövetkezni. Bizony közben Tibor már megkérte Janka kezét és nagyszüleim örömmel beleegyeztek a házasságba, mivel tudták, hogy Janka is beleszeretett Tiborba. Nagyszüleim Tibor tulajdonságainál és ismertetőjeleinél csupa pozitívumot tudtak megállapítani: jó megjelenés, jó család, jó modor és különleges kedvesség, egyetemi diploma, biztos állami állás, stb. De volt egy negatívum is: Tibornak is volt számottevő adóssága, amelyet nem bírt saját erőből visszafizetni. Hogyan történhetett ez? Mint apám történetéből tudjuk, barátja és egykori harctéri bajtársa, Spiegel Nándor 1926 körül kölcsön adott neki néhány ezer forintot, amely összegből Spiegel értékpapírokat, főleg részvényeket vásárolt. Az 1920-as évek második felében tartó „hausse” a világbörzé-ken a befektetés értékét állandóan emelte. Az értékemelkedést Spiegel kifizette apámnak, aki ezt a pénzt elköltötte. Tibor tehát folyamatosan „extra-jövedelemhez” jutott, amely egy kellemesebb életet tett lehetővé neki, de a Spiegeltől felvett kölcsön nem csökkent. Sőt még növekedett is, amikor már Jankának udvarolt és elegáns helyekre, vitte meg ajándékokat vásárolt. A kölcsön, amelyről Jankának tudomása nem volt, lassan elérte a 20.000 pengőt. Másrészt ott volt fedezetnek a Spiegel által Tibor számára vásárolt részvények értéke. Ekkor, 1929. október 29-én, a híres „fekete 202
