Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora
Boriska húga, anyám, nagyon izgalmasnak találta az esküvői előkészületeket. Őt az a kérdés foglalkoztatta erősen, hogy ki lesz neki a kísérője a család templomi bevonulásánál. Mivel a családban nem volt korban hozzá illő fiatalember, valamilyen ismerőst kellett erre találni. Anyám Tivadart unszolta, hogy valamelyik kollegáját ajánlja fel kísérőnek. Erre Tivadar elhozta a Holzmann családhoz különböző munkahelyi barátait és bemutatta őket anyámnak. Ezzel bizony eleinte nem aratott sikert. Mint anyám mesélte, a leendő „gavallérok” többnyire Tivadar korosztályából való agglegények voltak, némelyik háborús sérüléstől sántított, mások kopaszok voltak, vagy egyszerűen túl öregek, illetve nem rokonszenvesek. Anyám kérdezte Tivadart: „Hát nincsenek csinosabb, fiatalabb kollégák a rendőrségnél?” Végül Tivadar emlékezett egy akkor 30 éves, jóképű rendőrfogalmazóra, aki nem tartozott közvetlen baráti köréhez, és akit csak felületesen ismert. Ez dr. Thorma Tibor volt, az édesapám. Tivadar behívatta a szolgálati szobájába és közölte vele, hogy a következő vasárnap délután meg van híva a Holzmann családhoz, a Kisstáció utcába. Amikor apám csodálkozott a kurta-furcsa közlésen, Tivadar még annyit mondott, hogy az egyik Holzmann lány a menyasszonya. Vasárnap apám kedvetlenül ment Tivadarral Holzmannék lakására. Ott be lett mutatva és így ismerték meg egymást a szüleim. Anyámnak tetszett a fiatal rendőrtiszt, és jelezte Tivadarnak, hogy ezzel a kísérővel meg lenne elégedve. Apám is szimpatikusnak találta a családot, jól érezte magát, és különösképen tetszett neki a legfiatalabb lány, anyám. Az első délutánra további meghívások következtek Holzmannékhoz, ahová apám szívesen járt, mert anyám egyre jobban tetszett neki. Tivadar meghívta Tibort az esküvőjére, és megkérte, hogy az ünnepen legyen Janka kísérője. Tibor ezt a feladatot szívesen vállalta, mert közben már beleszeretett anyámba. Az esküvőt természetesen a családi hagyományoknak megfelelően a józsefvárosi templomban tartották. Az egyházi szertartást páter Zimányi Mihály, a premontrei rend kanonokja tartotta, aki már az Angolkisasszonyoknál Boriska és Janka hittantanára volt és közben a szülőkkel is barátságot kötött. A szertartás után az esküvői csoportról a templom kapujában az alábbi kép készült. A képen a társaság ünnepi díszben sorakozott fel: a férfiak frakkban, cilinderben illetve egyenruhában láthatók, a hölgyek pedig az akkori divatnak megfelelő rövidszoknyás ruhákban. Balról jobbra Tivadar két testvére Géza és Sándor áll, mögöttük feleségeik, aztán fekete ruhában Tivadar anyja Markovich Paula, mögötte Holzmann Károly nagybátyám, mellette apám és anyám (félig eltakarja őt a menyasszony), középen az ifjú pár, mellette nagyanyám és nagyapám, köztük Aladár (Tivadar öccse), aztán páter Zimányi Mihály, fehér papi ruhában és előtte Galiotti Henci, fehér ingben és fehér rövid nadrágban, a botosfiú. A többi személyt sajnos nem ismerem, de feltehetően a Markovich család további ro-konai és Tivadar kollégái lehetnek. Az esküvőt pompás vacsora követte a Bristol szállodában, és késő este az ifjú pár gyorsvonattal elindult nászútjára Velencébe. 200
