Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora
az említett Ince nagybátyja révén. Az első Világháború alatt segédfogalmazói beosztásban szolgált Budapesten. A Proletárdiktatúra idején Királyhidára71 helyeztette magát, mint vörösőr nyomozó. Az osztrák határon fekvő városkát azért választaotta, hogy könnyebben tudjon külföldre távozni, amennyiben ez szükségessé válna, ugyanis nem rokonszenvezett egyáltalán a kommunista rendszerrel. A Tanácsköztársaság összeomlásakor szemtanúja lett egy különleges eseménynek, ugyanis a hírhedt kommunista népbiztos, Szamuely Tibor, autóján akart Ausztriába menekülni. Át is jutott Sopron közelében, immár gyalog, a Lajta folyón keresztül Ausztriába. Ott a rendőrség letartóztatta és amikor meg akarták motozni, kivett egy revolvert a zsebéből és szíven lőtte magát. Az osztrák rendőrök áthívták magyar kollégáikat, így Tivadart is, hogy megmutassák nekik a terroristavezér holttestét. Tivadarnak a Kommün bukása után nem volt kedve visszatérni a románok által megszállt Budapestre, Sándor (Sanyi) öccsével Bécsbe mentek. Markovich Sándor kalandos utat tett meg az utolsó években. Érettségi után, mint vámtiszti díjnok dolgozott és a háború kitörésekor a nyitrai gyalogezredbe vonult be katonának. 1915-ben a bukovinai székelyek által lakott Istensegíts községben orosz hadifogságba került. Az Ural hegységben fekvő Kraszno-Ufimszk városba vitték egy hadifogolytáborba. Onnan 1918-ban kiszabadult és Gózon Gyula tiszttársával72 saját erőből hazavergődött Magyarországra és 1919-ben a budapesti vörös uralom elől Királyhidára ment Tivadar bátyjához. A két Markovich fiú Bécsben lóverseny-nyereményekből jól élt. Csak az utolsó felszólításra tértek haza, hogy ne veszítsék el az állásukat. Magyarországra viszzatérve, Tivadar megint a rendőrséghez került, Sanyi meg folytatta szolgálatát a vámnál. A rendőrségi szolgálatban Tivadar szépen haladt előre, rendőrfogalmazó lett, aztán rendőrkapitány, végül 1928-ban elérte a rendőrtanácsosi rangot (ez a katonaságnál alezredesi rangnak felelt meg). Tivadar jómegjelenésű agglegény volt, aki csendesen, nyugalmasan élt. A magánéletében a kávéházi társaságot kedvelte és továbbra is a szerencsjátéknak hódolt. Lóversenyre kétszer, háromszor ment hetenkint, különben a kártyapartnerekkel töltötte szabadidejének nagy részét. Rengeteg ismerőse volt, köztük sok zsidó üzletember, újságíró és ügyvéd. Arisztokrata barátok is akadtak, akik néha vadászatra hívták meg. A szerencsejáték-szenvedély komoly eladósodáshoz vezetett, hitelezők azonban akadtak bőven, hiszen mint jogvégzett rendőrtiszt tekintélyes társadalmi pozíciója volt és biztos, nyugdíjas állása. így az évek folyamán Tivadar tetemes összegű adósságot halmozott fel baráti hitelezőinél. 1928 végén az adósságai majd 40.000 pengőt tettek ki, ami akkori évi fizetésének több mint tízszerese volt. Politikai beállítottsága liberális, demokratikus volt, az akkor a felső osztályokban elterjedt „angol orientáció” híve. Sokat 71 Mai neve „Bruck an der Leitha“ az ausztriai Burgenlandban. 72 Gózon Gyula később a színészi pályára lépett. Országos kerriert futott be, számos filmben szerepelt, a Nemzeti Színház tagja volt 1935-től, 1972-ben bekövetkezett haláláig. 197
