Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora

az említett Ince nagybátyja révén. Az első Világháború alatt segédfogalmazói beosztás­ban szolgált Budapesten. A Proletárdiktatúra idején Királyhidára71 helyeztette magát, mint vörösőr nyo­mozó. Az osztrák határon fekvő városkát azért választaotta, hogy könnyebben tudjon külföldre távozni, amennyiben ez szükségessé válna, ugyanis nem rokonszenvezett egyáltalán a kommunista rendszerrel. A Tanácsköztársaság összeomlásakor szemtanúja lett egy különleges eseménynek, ugyanis a hírhedt kommunista népbiztos, Szamuely Tibor, autóján akart Ausztriába menekülni. Át is jutott Sopron közelében, immár gyalog, a Lajta folyón keresztül Auszt­riába. Ott a rendőrség letartóztatta és amikor meg akarták motozni, kivett egy revolvert a zsebéből és szíven lőtte magát. Az osztrák rendőrök áthívták magyar kollégáikat, így Tivadart is, hogy megmutassák nekik a terroristavezér holttestét. Tivadarnak a Kommün bukása után nem volt kedve visszatérni a románok által megszállt Buda­pestre, Sándor (Sanyi) öccsével Bécsbe mentek. Markovich Sándor kalandos utat tett meg az utolsó években. Érettségi után, mint vámtiszti díjnok dolgozott és a háború kitörésekor a nyitrai gyalogezredbe vonult be katonának. 1915-ben a bukovinai széke­lyek által lakott Istensegíts községben orosz hadifogságba került. Az Ural hegységben fekvő Kraszno-Ufimszk városba vitték egy hadifogolytáborba. Onnan 1918-ban kisza­badult és Gózon Gyula tiszttársával72 saját erőből hazavergődött Magyarországra és 1919-ben a budapesti vörös uralom elől Királyhidára ment Tivadar bátyjához. A két Markovich fiú Bécsben lóverseny-nyereményekből jól élt. Csak az utolsó felszólításra tértek haza, hogy ne veszítsék el az állásukat. Magyarországra viszzatérve, Tivadar megint a rendőrséghez került, Sanyi meg folytatta szolgálatát a vámnál. A rend­őrségi szolgálatban Tivadar szépen haladt előre, rendőrfogalmazó lett, aztán rendőrka­pitány, végül 1928-ban elérte a rendőrtanácsosi rangot (ez a katonaságnál alezredesi rangnak felelt meg). Tivadar jómegjelenésű agglegény volt, aki csendesen, nyugalmasan élt. A magán­életében a kávéházi társaságot kedvelte és továbbra is a szerencsjátéknak hódolt. Lóver­senyre kétszer, háromszor ment hetenkint, különben a kártyapartnerekkel töltötte szabadidejének nagy részét. Rengeteg ismerőse volt, köztük sok zsidó üzletember, újságíró és ügyvéd. Arisztokrata barátok is akadtak, akik néha vadászatra hívták meg. A szerencsejáték-szenvedély komoly eladósodáshoz vezetett, hitelezők azonban akadtak bőven, hiszen mint jogvégzett rendőrtiszt tekintélyes társadalmi pozíciója volt és biz­tos, nyugdíjas állása. így az évek folyamán Tivadar tetemes összegű adósságot halmo­zott fel baráti hitelezőinél. 1928 végén az adósságai majd 40.000 pengőt tettek ki, ami akkori évi fizetésének több mint tízszerese volt. Politikai beállítottsága liberális, demok­ratikus volt, az akkor a felső osztályokban elterjedt „angol orientáció” híve. Sokat 71 Mai neve „Bruck an der Leitha“ az ausztriai Burgenlandban. 72 Gózon Gyula később a színészi pályára lépett. Országos kerriert futott be, számos filmben szerepelt, a Nemzeti Színház tagja volt 1935-től, 1972-ben bekövetkezett haláláig. 197

Next

/
Thumbnails
Contents