Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora

Margit nagynéném és Henci unokatestvérem többnyire Budapesten, a Kisstáció utcai lakásban lakott. A közelében járt Henci iskolába, mégpedig a bencések által fenntartott Baross utcai gimnáziumba. A bencés gimnázium egyik legjobb iskolának számított az országban. Papok voltak a tanárok, éppúgy mint a többi szerzetes rend által működtetett iskolákban. Persze, a tandíj is magas volt ebben az elit iskolában. Sajnos, Henci nem volt jó tanuló, gyakran rossz eredményeket vitt haza. De nem csak a tanulással volt baj, hanem Henci olyan iskola társakkal barátkozott, akik mindenféle csíntevésekkel és tréfákkal boszszantották a tanárokat. Henci ugyan nem maga kezdeményezte a rosszalkodást és nem ő agyalta ki a különböző csínytalanságokat, de általában ő volt az, akit a tanárok rajtakaptak. így történt, hogy Margit nagynénémet ismételten berendelték a gimnáziumba, ahol különböző panaszokat kellett meghallgatnia.

Henci iskolai problémái meglepőek voltak Margit és az egész család számára, mert őt otthon mindenki jólnevelt, komoly és szófogadó gyereknek ismerte. Amikor valami gyerekes csínytevés miatt újból beidézték Margitot, megkérte apját, hogy kísérje el. Nagypapa elkísérte és magabiztos fellépésével és tekintélyével sikerült a tanárokat megnyugtatni, sőt meghívta az igazgatót és Henci néhány tanárát lakására vacsorára, úgyhogy a tanárok és a család között idővel majdnemhogy baráti viszony fejlődött ki. Henci ezekután abbahagyta a csínytevéseket és távol tartotta magát azoktól az osztálytársaitól, akik addig rossz befolyással voltak rá. Szorgalmasabban tanult, de ennek ellenére házitanítót kellett fogadni, hogy az osztályzatai megjavuljanak.

Ekkor lépett, mint Henci házi tani tó ja, a színre Tóth Zoltán, egy fiatal egyetemi hallgató, akiről még sok szó lesz a következőkben. Tóth Zoltán ekkor a budapesti egyetem jogászkarának első szemesztereit végezte, és mivel családja nem volt jómódú, tanítással kellett pénzt keresnie, hogy kipótolja a szüleitől kapott szűkös pénztámogatást. Zoli (ahogyan a családban hamarosan mindenki nevezte) tanítása eredményes volt, Henci osztályzatai megjavultak. Zoli tanítója maradt Hencinek és állandó látogatója lett a családnak.

1929 elején elterjedt a családban a nagy hír, hogy a 22 éves Boriska eljegyzi magát. Mindenki roppant kiváncsi volt a leendő vőlegényre. Aki pedig a 41 éves dr. Markovich Tivadar volt, foglalkozását tekintve rendőrtanácsos. Mivel ő még nagy szerepet fog játszani a család történetében, az ő hátterét kissé bővebben ismertetem.

Tivadar egy híres és jeles történelmű múlttal rendelkező felvidéki városból származott, mégpedig Nyitráról, ahol családja a lakosság felső rétegéhez tartozott. Nyitra a trianoni békeszerződés után Csehszlovákiához került. Tivadar apja, Markovich Sándor, a Világháború előtt földbirtokos volt és hosszú éveken keresztül Nyitra városi tanácsának első tanácsnoka tisztjét töltötte be. A nyitrai várnegyedben volt a szép, többszázéves családi házuk. Tivadar nagybátyja, Markovich Ince, ugyancsak a m. kir. rendőrségnél szolgált, mégpedig mint a budapesti rendőrfőkapitány helyettese. Többször küldték külföldre bűnügyi nyomozást végezni. A többi között még a Világháború előtt Amerikában is járt, ahol sikeresen nyomozott.

195