Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora

osztálya elvégzése után átlépett az Angolkisasszonyok Tanítónőképző Intézetébe, ahol elemi iskolai tanítónőnek képezték ki a növendékeket. Nagyapám beleegyezett az út anyagi részének a fedezésébe és így anyám néhány iskolatársával és az apácákkal elindul­hatott Rómába. Hallatlan élmény volt számára ez az út. Meglátogathatta az olasz fővá­ros ókori és újkori műemlékeit, múzeumait, templomait és más láványosságait. Az út csúcspontja a pápai audiencia volt a Vatikánban. Sok szép és érdekes emléket gyűjtött össze ezen az utazáson és még évtizedek után is elragadtatással emlegette a nagy úton nyert élményeket. Nagyapám új vállalkozásba kezd 1926-ban lehetett, hogy nagyapám új üzemet alapított, a „Colortex”-et. Mivel a ruha-festés egyre nagyobb teret foglalt el a mosodaüzemben, nagyapám felismerte, hogy akkor tud továbbfejlődni az új üzletág, ha különválasztja, és egy saját üzemet alapít a ruhafestő részleg számára. Ehhez elsősorban új üzemhelyiségre volt szükség. Kőbá­nyán, Budapest külső kerületében, egy gyárnegyedben vásárolt egy többezer négyzet- méteres telket, ahol már léteztek műhelyépületek, de több helyre volt szükség és további épületeket kellett még létrehozni. Végül a ruhafestőrészleg kiköltözött a moso­daüzemből, felvéve a munkát Kőbányán. Már az alapítás utáni első évben az üzleti tevékenység súlypontja a Colortex javára mozdult el. A mosodaüzem ugyan tovább működött, de sokkal kisebb munkamennyi­séggel, mint régen. Ezért a Vajdahunyad utcai üzemben helyiségek szabadultak fel. Nagyapám bizonyos ingatlanokat eladott, hogy a Colortex-szel kapcsolatos beruházá­sokat finanszírozni tudja. Új berendezéseket is kellett beszereznie Kőbányán, préseket, hengereket (amelyek­ről a ruhabálákat húzták be a festőszerkezetbe) keverőszerkezeteket, festéktartályokat raktárberendezéseket és egy „kalanderének nevezett nagy simítógépet. A kalander Németországból származott és különböző hengerek rendszeréből állt, amelyek között a festendő szövetek haladtak. A kalander hengerei különböző sebességekkel működ­hettek, elektromotorok hajtották és magasabb hőfokokra is lehetett felfűteni őket. Kezelése külön tudomány volt, amire ki kellett tanítani néhány szakmunkást. A festékek különböző szállítóktól származtak, de a legjobb kvalitásúak német gyártmányok voltak, a BASF-gyár (a Ludwigshafenban fekvő Badische Anilin- und Sodafabrik) termékei. Ezek ugyan költséges alapanyagok voltak, de hosszú kísérletezé­sek azt bizonyították, hogy ezekkel lehet a legjobb eredményeket elérni és magas áruk megérte a többletköltségeket. A nagyméretű és költséges beruházások végülis helyes­nek bizonyultak, mert a festőüzem hamarosan tekintélyes forgalmat bonyolított le. Ehhez nagyapámnak széles körű kapcsolatai segítségével, valamint szívós munkával különböző szövetgyáraknál tehetős megrendelőket sikerült toboroznia. Amíg ő első­sorban a üzletfejlesztéssel foglalkozott, a vezetést a gyárban egyre inkább Margit lánya vette át. Nagyapám figyelme egyre inkább a Colortex felé fordult és a mosoda lassan 190

Next

/
Thumbnails
Contents