Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora
osztálya elvégzése után átlépett az Angolkisasszonyok Tanítónőképző Intézetébe, ahol elemi iskolai tanítónőnek képezték ki a növendékeket. Nagyapám beleegyezett az út anyagi részének a fedezésébe és így anyám néhány iskolatársával és az apácákkal elindulhatott Rómába. Hallatlan élmény volt számára ez az út. Meglátogathatta az olasz főváros ókori és újkori műemlékeit, múzeumait, templomait és más láványosságait. Az út csúcspontja a pápai audiencia volt a Vatikánban. Sok szép és érdekes emléket gyűjtött össze ezen az utazáson és még évtizedek után is elragadtatással emlegette a nagy úton nyert élményeket. Nagyapám új vállalkozásba kezd 1926-ban lehetett, hogy nagyapám új üzemet alapított, a „Colortex”-et. Mivel a ruha-festés egyre nagyobb teret foglalt el a mosodaüzemben, nagyapám felismerte, hogy akkor tud továbbfejlődni az új üzletág, ha különválasztja, és egy saját üzemet alapít a ruhafestő részleg számára. Ehhez elsősorban új üzemhelyiségre volt szükség. Kőbányán, Budapest külső kerületében, egy gyárnegyedben vásárolt egy többezer négyzet- méteres telket, ahol már léteztek műhelyépületek, de több helyre volt szükség és további épületeket kellett még létrehozni. Végül a ruhafestőrészleg kiköltözött a mosodaüzemből, felvéve a munkát Kőbányán. Már az alapítás utáni első évben az üzleti tevékenység súlypontja a Colortex javára mozdult el. A mosodaüzem ugyan tovább működött, de sokkal kisebb munkamennyiséggel, mint régen. Ezért a Vajdahunyad utcai üzemben helyiségek szabadultak fel. Nagyapám bizonyos ingatlanokat eladott, hogy a Colortex-szel kapcsolatos beruházásokat finanszírozni tudja. Új berendezéseket is kellett beszereznie Kőbányán, préseket, hengereket (amelyekről a ruhabálákat húzták be a festőszerkezetbe) keverőszerkezeteket, festéktartályokat raktárberendezéseket és egy „kalanderének nevezett nagy simítógépet. A kalander Németországból származott és különböző hengerek rendszeréből állt, amelyek között a festendő szövetek haladtak. A kalander hengerei különböző sebességekkel működhettek, elektromotorok hajtották és magasabb hőfokokra is lehetett felfűteni őket. Kezelése külön tudomány volt, amire ki kellett tanítani néhány szakmunkást. A festékek különböző szállítóktól származtak, de a legjobb kvalitásúak német gyártmányok voltak, a BASF-gyár (a Ludwigshafenban fekvő Badische Anilin- und Sodafabrik) termékei. Ezek ugyan költséges alapanyagok voltak, de hosszú kísérletezések azt bizonyították, hogy ezekkel lehet a legjobb eredményeket elérni és magas áruk megérte a többletköltségeket. A nagyméretű és költséges beruházások végülis helyesnek bizonyultak, mert a festőüzem hamarosan tekintélyes forgalmat bonyolított le. Ehhez nagyapámnak széles körű kapcsolatai segítségével, valamint szívós munkával különböző szövetgyáraknál tehetős megrendelőket sikerült toboroznia. Amíg ő elsősorban a üzletfejlesztéssel foglalkozott, a vezetést a gyárban egyre inkább Margit lánya vette át. Nagyapám figyelme egyre inkább a Colortex felé fordult és a mosoda lassan 190
