Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora

nyekre, ami nagymértékben hozzájárult zenei műveltségük fejlesztéséhez. A zene mindkét lányt érdekelte, a zene iránti érdeklődés és szeretet egész életükben megmaradt.

Minden nyugodt hangulatban haladt, amikor egyszerre csak nagy robajjal becsapott a családi életbe egy váratlan esemény. Nagyapám egy reggel kinyitj a az új ságot, és az első oldalon olvassa a hírt, hogy baleset történt a Margitszigeten, mégpedig egy kétszemélyes hintó felborult, mert a hintót húzó ló megvadult és belerohant egy nagy virágágyba. A kocsiban, a lap szerint, Galiotti Ödön és egy ismert színésznő ült és szerencsére csak könnyebb sérülést szenvedtek. Nagyapám rögtön Ödönért kiabált, aki szégyenkezve előkerült.

Ödön mindent bevallott, t.i. hogy sétakocsikázni volt a színésznővel a homokfutóján, amelybe a fickós „Gyuri” lova volt befogva. Amikor a Margithídról befordultak a szigetre, a bejáratnál egy nagy kerek virágágy volt és annak vörös színű virágai annyira megvaditották Gyurit, hogy az belevágtatott a virágágyba. Ettől a homokfutó felborult, a két utasa kiesett a kocsiból. Nagyapám ráfogta Ödönre, hogy viszonya van a színésznővel, amit az kisebb habozás után be is vallott. Ezzel kirobbant a botrány. Margit, amikor megtudta a történteket, mérgében és csalódásában önkívületbe esett és kijelentette, ezzel betelt a pohár és el akar válni Ödöntől. Nagyszüleim belátták, hogy ez az egyetlen megoldás, holott a válás abban az időben nagy ritkaság volt, és magában is botrányos cselekedetnek számított. De mindenki belátta, hogy Margit és Ödön házassága rossz, és Ödön nem fog megváltozni.

így végül elindították a válópert és még 1923-ban elváltak. Margit és Henci fia beköltöztek a Kisstáció utcai lakásba, míg nagyszüleim két kisebbik lányukkal továbbra is Mátyásföldön maradtak. Ez a megoldás azért volt előnyös, mert Margit, aki már előzőleg is tevékenyen részt vett az üzem adminisztrációjában és irányításában, az üzem közvetlen közelében lakva még hatékonyabban tudta ezeket a feladatokat elvégezni. Nagyapám t.i. az utóbbi időben betegség miatt többször nem tudott bejárni az üzembe. Az orvosok megállapították, hogy cukorbajban szenved, és ezért óvnia kell magát.

Örömteli esemény volt 1924-ben Schäffler Poldika és Mátyás harmadik gyerekének a születése, egy kisfiúnak, aki a Miklós nevet kapta. Ezután, mivel már több unokájuk volt, Holzmann Henriket és Juliannát, nagyszüleimet, mindinkább „Nagypapádnak és „Nagymamádnak hívták. E nevek használata úgy terjedt el a családban, hogy ha „a Nagypapá”-t vagy „a Nagymamá”-t emlegette valaki, akkor mindenki tudta hogy őróluk volt szó, és nem valamelyik másik nagyszülőről a családban.

1925-ben XI. Pius pápa Szent Evet hirdetett, és ezzel kapcsolatban nagy ünnepségeket terveztek Rómában. A katolikus Angolkisasszonyok intézete ezért kiválasztott apácák számára római társasutazást szervezett, amelyen tanulók is részt vehettek. Egy ilyen út akkoriban nagyon költséges volt, és csak kifejezetten jómódú emberek engedhették meg maguknak. Mivel Boriska ekkor már nem járt iskolába (1925-ben 18 éves volt, és a középiskolát már befejezte), csak Jankának (ő akkor 16 éves volt) lehetett az iskola által tervezett római útban résztvenni. Janka közben a középiskola negyedik

189