Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora
tette Theodor szerepét. Mindenesetre tekintélyével és azzal a ténnyel, hogy mint a proletárdiktatúra üldözöttje kiállt egy kommunista érzelmekkel gyanúsított személy mellett, elérte, hogy az öccse ellen felhozott vádakat elejtették és Theodor megmaradhatott a M. Kir. Posta tisztviselője. Mint már említettem, nagyapám és Theodor között különösen erős volt a testvéri kapcsolat és az említett ügy ezt a kölcsönös szeretetet még el is mélyítette. Mivel Theodor családja a háború után, mint minden magyar tisztviselő, nagyon szűkös körülmények között élt, nagyapám anyagiakban gyakran támogatta őket, így például tudomásom szerint később a kis László iskoláztatását is elvállalta és a tandíj kifizetésével biztosította67. Párizsban közben a béketárgyalások befejeződtek. A vesztes országok rendkívül súlyos békefeltételeket kaptak, óriási területekről kellett a győztesek javára lemondani. Azonkívül súlyos pénzkárpótlásokat róttak a vesztesekre, ezek galoppírozó inflációt idéztek elő és a lakosság általános elnyomorodásához vezettek. Magyarország képviselőit 1920. június 4-én a Párizs melletti Trianon kastélyban kényszerítették a békeszerződés elfogadására. Az ország területének háromnegyed részét, lakosságának kétharmadát vesztette el. A magyar nemzetiségű lakosság egy harmada az új határokon kívül maradt és idegen államokban elnyomott kisebbség helyzetébe került. Az új határoknál kizárólag politikai, gazdasági és földrajzi szempontok érvényesültek, az etnikai szempontot nem vették figyelembe. Ezért mindenhol közvetlenül az új határ másik oldalán zárt tömbben élő színmagyar lakosság volt található. Az igazságtalan békeszerződést a magyar nép nagy többsége be nem gyógyuló, vérző sebnek érezte és érzi a magyar nemzet testén. A trianoni békeszerződés tragikus következményei a Holzmann családban is kétségbeesést váltottak ki. A kilátások rosszak voltak. Hogyan tudja majd a megcsonkított ország megállni a helyét ellenséges szomszédai között? Hogyan fog az ország gazdasága helyreállni, a szociális problémák megoldódni? Senki nem tudott ezekre a kérdésekre választ adni. A családban 1920 végén fontos esemény történt. Károly nagybátyám megházasodott. Az apja gyárában dolgozó egyik fiatal munkáslányt vette el, Tábor Vilmát. Nagy- szüleim nem voltak elragadtatva új menyüktől, nem tartották Károlyhoz illő házastársnak. De végül is belenyugodtak a dologba, végeredményben Vilma kedves és szép lány 67 Ez Theodor története, ahogyan anyámtól hallottam. Egy másik verziót Holzmann Katalintól, Theodor unokájától hallottam 2007 novemberében. Néhány hónappal azelőtt Katalin Kanadában egy idős hölggyel találkozott (“Rózsi néni”), aki ismerte Theodort, feleségét Hedviget és fiukat Lászlót Budapesten, az Első Világháború utáni időben. Rózsi néni akkor egy 10-12 éves kislány volt, szülei Theodorék szomszédai és barátai voltak. Rózsi néni, mint elsőrangú szemtanú, Katalinnak a következő történetet mondta el. Theodort az ellenforradalmi Nemzeti Erők letartóztatták, miután Budapestre bevonultak 1919. novemberében és több hónapra (fél évre?) bebörtönözték. Rózsi néni elkísérte Hedviget és fiát Lászlót, amikor meglátogatták Theodort, hogy vigyenek neki ruhát és élelmiszert. Amikor kiengedték Theodort, akkor a M. Kir. Postától elbocsájtották. Hogy családjával meg tudjon élni, mindenféle alacsonyrendű munkát kellett elvállalnia, sokszor mint napszámos. Végül Holzmann Henrik bátyja, nagyapám, mint házmestert alkalmazta egyik bérházában. Ezt a mesterséget űzte több évig és így szerény, de rendes életet tudott biztosítani családjának. Később a Budapesti Elektromos Műveknél is dolgozott mint óraleolvasó a felhasználók házaiban. A M. Kir. Postához soha nem vették vissza. Rózsi néni a Második Világháború után Kanadába emigrált. Nehéz ma megmondani, hogy melyik verzió fedi jobban a valóságot. Lehet, hogy mondkettő részekben igaz. 185
