Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora
kiszállt a gyorsvonatból, kellemetlen meglepetés érte: Ödön nem várta a peronon, Ödön, sajnos, sehol sem volt. Margit csomagjaival beült egy fiákkerba és a kaszárnyába hajtatott, ahol Ödön szolgálati lakása volt. A kocsis a város központja felé vette az útját, és amikor a főtéren a „Tisza” szálloda előtt hajtott el, Margit meglátta Ödönt, amint a szálloda kerthelységében ül, két csinos, fiatal nő társaságában. A társaság nyilvánvalóan jó hangulatban volt, a nők nagyokat nevettek, Ödön combjait csapdosta jókedvében. A nevető arcok hirtelen jegessé fagytak, amikor Margit, leugorva a kocsiról, odarohant férjéhez és egy nagy pofont kevert le neki. A pofon egyrészt azért járt, mert Ödön nem ment ki érte az állomásra, másrészt azért, mert ahelyett más nőkkel szórakozott. Ödön felugrott és anélkül, hogy elbúcsúzott volna a társágtól, a kiabáló és kapálódzó feleségét visszatuszkolta a fiákkerba és miután maga is beszállt, gyorsan elhajtatott a botrányos esemény színhelyéről. Ödön persze nyomban remek magyarázatokat találhatott ki a helyzetre, amivel Margitot sikerült némileg lecsillapítania. Körülbelül így játszódhatott le a jelenet, amelyet anyám elbeszéléséből ismerek. Margit először csalódott nagyot férjében, és kétségek kínozták a 18 éves fiatalasszonyt, hogy megbízhat-e ezek után benne. A következő évek azt mutatták, hogy kétségei indokoltak voltak és az effajta csalódások még sokszor ismédődtek házasságuk ideje alatt. Margit esküvője évében megszületett Poldika első gyermeke. A kislány, unokanővérem, az Éva nevet kapta. Elképzelhető, hogy nagyszüleim mennyire örültek első unokájuk születésének. A gyárüzem változatlanul, teljes erővel működött és a katonai megbízások egyre szaporodtak. A főmegbízó most már a. bécsi Császári és Királyi Hadügyminisztérium volt. A gyárüzem a kincstár megelégedésére jó minőségű munkát végzett, ezért 1915-től kezdve egy további címet használhatott a cég: „Császári és Királyi Udvari Szállító”. Nagyapám büszke volt e kitűntető címre, amely cége hírnevét és tekintélyét tovább növelte. A hadihelyzet 1915-ben némileg javult, a keleti fronton a Központi Hatalmak visszanyerték Galíciát és behatoltak az Orosz Birodalomba, délen meg sikerült Szerbiát elfoglalni. Új hadviselő felek is csatlakoztak a háborúhoz, Olaszország az Antant, Bulgária a Központi Hatalmak oldalán. A háborús helyzet 1915 végére sem hozott végleges döntést, de a hadihelyzet némileg a Központi Hatalmak javára fordult. Nagyapám ebben az időben egy újabb ingatlanbefektetésen törte a fejét. A háború tartamát és a kimenetelét, valamint a háború utáni helyzetet bizonytalannak tartotta, ezért szerinte az ingatlan képezte a háború utáni időkben a várhatóan legértékállóbb tőkét. Már régen ki is szemelt egy alkalmas objektumot, egy négy utcától behatárolt elegáns, öt emeletes háztömböt, az ú.n. „Baross udvar”-t. Ez a háztömb a gyárüzem és a Kisstáció utcai ház, amelyben a család lakott, közvetlen közelében feküdt és kb. ötven tágas, mutatós lakást foglalt magában. 173
