Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

I. A Thorma ősök

lyozza, hogy Thorma István és „mindkét nembeli utódja” nemességét „minden rendű, állapotú, hivatalé, méltóságú és tekintetű egyének” vegyék tudomásul és ismerjék el.

Az okmány utolsó része közli a nemeslevél kiállításának dátumát, mégpedig 1620 február 16-át, valamint felsorolja az ország minden egyházi és világi méltóságát, tehát Magyarország akkor hivatalban lévő „zászlósurait”. Itt szerepelnek az összes katolikus püspökök, akik közt ki kell emelni Pázmány Péter bíborosprímást, a magyarországi katolikus megújulás vezéregyéniségét. Azután következnek az udvari méltóságokat betöltő főnemesek, csupa történelmi név, pl. Forgách, Drugeth, Frangepán, Erdődy, Batthyány, Dóczy, Révay, Thurzó, Esterházy és Pálffy.

Végül II. Ferdinánd király sajátkezű aláírása fejezi be az okmányt, amelyet Lépes Bálint győri püspök és egy Ferenczffy Lőrinc nevű személy — feltehetően egy udvari hivatalnok — aláírása3 egészít ki.

Itt megjegyzendő, hogy a magyar nemesek esetében a nemesség nem jár megkülönböztető névkiegészítő ismertető jellel, mint a német nemeseknél a „von”, vagy a francia, olasz és spanyol nemeseknél a „de”. A magyar nemesek, éppúgy mint a lengyel vagy orosz nemesek, megtartották eredeti nevüket, csak egy „praedikátum”-ot, nemesi előnevet, fűztek hozzá, de csak akkor, ha az uralkodó birtokot, „donatio”-t is adományozott a nemességgel együtt. Ilyen esetben a nemes az adományozott birtok nevét illesztette a vezeték- és keresztneve elé.

A Thormák címereslevelében birtokadományról nincsen szó. A Thormák 1620- ban ezek szerint az „armális”4 nemesség tagjai lettek, tehát a nemesség alsóbb rétegének tagjai, akik nemességüket puszta címeres nemeslevéllel szerezték, mindenféle birtok, joszágadományozás nélkül. Ezeket a köznyelv „kisnemesek”-nek, illetve „közneme- sek”-nek hívta.

Különösen a török elleni harcok korában, illetve a Harmincéves Háború idején terjedt el a birtok nélküli nemesség adományozása, amikor az uralkodó pénztárából nem terjedt a háborúk finanszírozásán kívül másra. Ezek az „armális” nemesek többnyire a végvárak harcosaiból, a nagybirtokos várurak zsoldjában álló katonákból kerültek ki. Csak 1701-ben részesültek a Thormák I. Lipót király jóvoltából „nova donatio”-ban, tehát un. új birtokadományban, amikor Csopak községet kapták családi birtokként. Erről majd később lesz még szó.

3 Rövid böngészés után az Internetből megtudtam, hogy Lépes Bálint (1570-1623), győri püspök, a magyar királyi kancellária vezetője volt akkoriban Becsben, Ferenczffy Lőrincz (1577-1640) pedig a kancelláriában szolgált mint tanácsos. Lépes halála után Ferenczffy lett a kancellária vezetője. A bécsi magyar királyi kancelláriajogi és igazgatási ügyekre specializálódott hivatal volt, az uralkodó és a magyarországi szervek (helytartó- tanács, nádor, udvari méltóságok, stb.) közötti láncszem, a leiratok továbbítója és a feliratok véleményezője és beterjesztője volt. Ferenczffy mint kancellár könyvkiadással is foglalkozott, nyomdát szervezett Bécsben 1628-ban, hogy a katolikus könyvkiadást fellendítse. Többek közt törekedett magyar illusztrált könyvek létrehozására, azonkívül számos vallási és világi témájú könyvet adott ki latin és magyar nyelven. így ő adta ki pl. Bécsben először Balassi Bálint „Istenes éneki” című költeménykötetét.

4 „Armális” latinul címereslevelet jelent. Az armális magyar nemességet II. Ferdinánd király úgylátszik bőkezűen osztotta, ugyanis ilyen nemességet kapott pl. 1622-ben a Dohnányi család és 1628-ban a Sárközy család, akiknek ivadékaik Németországban, illetve Franciaországban napjainkban politikus karrierjük révén híressé váltak.

15